Századok – 1883
A M. T. Társulat kirándúlásáról kiadott füzet tartalma - B. Kemény Gábor: elnöki megnyitó beszéde
8 ВН. KEMÉNY GÁBOR. a jelen és jövendő korokra szólkat. A mult időkre és különösen a régenmultakra nézve biztos vagy lehetőleg biztos adatok szerezhetése végett nem fordúlhatni a hírlapokhoz ; de igen gyakran kell a történet-búvárnak a történelem segéd-tudományaihoz folyamodni, különösen a nyelvészethez és ebben is főleg az öszszehasonlító nyelvészethez, a régészethez, a földleíráshoz, az időmeghatározásokat illetőleg a csillagászathoz stb. — De mennyi ismeretet igényelnek mindezek, hogy a történetbúvár csak némi biztossággal járhasson el adatai megállapításában ! Ha megfontoljuk azokat, a miket előbb érinteni szerencsém volt, könnyen alkothatunk magunknak ítéletet arról, mi értelme és mi értéke lehet a tételnek: a történetírónak egészen objectivnek kell lenni, saját Ítéletének egészen háttérbe vonúlnia, hanem »sine ira et studio« kell elbeszélni az eseményeket. Már melyeket ? hiszen annak magának tisztába hozatala, hogy valójában mi történt ? hogy ki, vagy kik működtek közre ? högy az esemény miként készült előre, miként következménye az ország vagy nemzet fejlődési processusának, néha egy világrész közvéleményének, uralkodó eszméinek, a történetíró legsubjectivebb munkássága: az adatok megbírálása, összeállítása, mérlegelése, kellő értékre való leszállítása, vagy a feledékenység homályából netalán tündöklő polczra való emelése nélkül lehetséges-e ? — Bizonyára nem. Még csak azt sem fogadhatom el, hogy a történetíró rokonszenvet és ellenszenvet ne érezzen. Hiszen nincs-e emberi lelkületünkbe oltva a széphez, nemeshez, jóhoz, fönségeshez való vonzódás, valamint ellenszenv a rút, a nemtelen, a rossz, az alávaló iránt ? A történetírónak sem lehet egyébnek lenni, mint embernek és nem szabad egyébnek lenni akarni. Persze, hogy nevetséges az, midőn az egyik tábor Erzsébet angol királynőt angyalnak, Stuart Máriát pedig ördögnek írja és festi, — a másik tábor meg Erzsébetet rántja le és Stuart Máriát szent fényben hagyja ragyogni. És persze felül kell emelkedni a történetírónak a kicsinyes élet apró velleitásain, múlékony szeszélyein ; de ne féljen tőle és úgysem kerülheti el a történetíró, hogy megismerjék, mely kornak szülötte, mely nemzetnek fia, és legyen törekvése csak az, hogy műveiről elmondhassák, hogy azok