Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - NÉVTELEN CZIKKEK: Iskolai értesítők szemléje

898 TÁRCZA. a mennyiben hozzánk beküldettek. Ez időikről ugyan általában nein mondhatunk valami kedvező Ítéletet, mert több (a mennyiben históriával foglalkozik) az egyes iskolák szűkebb keretű történetével s azoknak is jobbára legújabb korával foglalkozig ; de mégis találunk egyet-egyet, mely az általános hazai történelem keretébe vág. Kár, hogy ezek száma a múlt éviekhez képest haladást nem mutat s belső értéke sem mindeniknek kifogástalan. 1. A legjobbat, a melynek igazi történelmi becse van, s melyet mint becses kútfőtanúlmányt üdvözöljük, a pannonhalmi sn.-benedek-reud győri főgymnasiuma értesítőjében találjuk : Adatok az 1825-ki országgyűlés történetéhez cz. a. Vaszary Kolostól. Ez a 217 lapnyi munka, mint különlenyomat is megjelenvén, érdemesnek tartjuk róla külön a könyvismertetések között megemlékezni. 2. A trencséni kir. kath. /("gymnasium értesítőjében Vlahovics Emil írja le. » Trencsén várának ostromát 1528-ban.* Mindössze 9 oldalnyi kis történelmi rajz az egész, de szépen és jól vau írva s a kútfők ügyes felhasználásával. Trencsén vára 1489 óta volt a Szapolyai-család birtokában s János király Lengyelországba menekvése után 1528-ban is szilárdan ragaszkodott a város polgársága és várőrsége a nemzeti királyhoz, mindaddig míg a Ferdinánd-pártiak serege ellen (Katzianerrel élükön) tarthatták magukat ; csakis a legvégső szükségnek engedve adták fel a várat tisztességes feltételek mellett, 1528 jun. 30-án, másfél havi ostrom után. 3. A nagyváradi m. k. állami főreáliskola értesítőjében: »Erdély öuállása és annak következményei« cz. a. találunk értekezést (19 1.) Nehézkes elmefuttatás, minden eredetiség nélkül. A mit már mások elmondottak jobban, azt mondja el jól-roszúl vagy is inkább elmondhatja mások által, hol Salamont, Szilágyit, Kővárit,, Tanárkyt, hol az egykori írók közül Istvánffyt, lllésházit, vagy Bethlen Farkast szólaltatván meg. De azért forrásismeretét sem mondhatjuk kielégítőnek, hogy csak a legfeltűnőbbet említsük : az egykorúak közül nem ismeri Szamosközy nagybecsű munkáját (a négy kötetet) s a mostaniak közül, a mely Erdély történetének ez idő szerint legbecsesebb kútforrása : az Erdélyi Országgyűlési Emlékeket (a nyolez kötetet). Állításai közül is több téves. A szultánnak mindvégig 10,000 arany évi adót fizettet Erdélylyel, azt hivén, hogy »az összeg szabályszerűen megmaradt II. Rákóczy György idejéig« (4. 1.) : pedig már Báthori Istvánnak tizenötezeret kellett fizetnie s ez megmaradt Bethlen Gáborig s nála szállították le ismét 10,000-re, Martinuzzi is aligha nem tiltakoznék, hogy őt a politikában János király »tanitványá«-nak hirdesse (5. 1.) s alig köszönné meg maga János király is, hogy felesége Izabella királyné rémét, az ő tanítványának nevezze. Hogy Báthori Zsigmond alattvalóival »újjhúzásban állott« (10. 1.) az alig fejez ki valamit, s azt is rosszúl. Bocskai István fellépését nem keve-