Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - NÉVTELEN CZIKKEK: Iskolai értesítők szemléje

TÄRCZA. 899 sebb, mint »80 évi lappangó tüz« által idézteti elő (11. 1.); a mi egy kicsit még is sok ; nem válnék becsületére őseinknek, ba csak 80 évi lappangó tüz bírt volna lángra lobbantani őket. Talán olykorolykor inkább túlhcvesek voltunk, mintsem hogy a harmadik generatioig lappangjon a tüz, mígnem lángra gyúlt. De az indokolás is jellemző a maga naivságával, a mely Bocskai fclléptetését megelőzi: »A két hatalom közt a harcz folyvást tartott, a béke pedig hamar nem jöhetett létre, valószínűleg azért (!), hogy a török császár félt jancsáraitól ; Rudolf pedig attól tartott, hogy ba a békekötés alkalmával egy várat talál átadni a töröknek, a magyarok igazán fognak zúgolódni ; így egy harmadiknak kellett közbelépni. Mindez mint a 80 évig lappangó tüz Bocskai István személyében talált kifejezésre, kit a gondviselés, úgy látszik, arra teremtett, hogy rövid idő alatt (1604 —1606) Magyarországnak egy szebb jövő alapjait letéve s müvét befejezve múljék ki (!), mintha reá többé nem lett volna szükség« (11. 1.) Gondolat és styl egymáshoz méltó. Nagy fontosságot tulajdonit szerző annak is, hogy az 1625-iki gyarmatin és 1620-iki szőnyi béke oklevelek a magyar király és török szultán között »magyar nyelven keltek, mi nem kevéssé emeli Erdély nagyságát és befolyását hazánk ügyeire« (11. 1.) A magyar nyelvnek nagyobb szerepe volt a török és német között folyt diplamatia terén, mint a hogy szerző hiszi ; a budai basa nemcsak hogy magyar leveleket küldözött Bécsbe, de volt eset rá, hogy kikötötte, hogy neki is magyarúl Írogassanak ; mert a török cancellariában általános volt a magyar nyelv a latin mellett. Szerző előszeretettel emlegeti a magyar nemzetiség kérdését a XVI. és XVII. században ; pedig a mi jó elleneink azzal vajmi keveset törődtek, szerző a jelen század szemüvegén látja azt. Végül nem hagyhagyhatjuk szó nélkül azt a bizarr mondását, hogy »e zivataros liarczokbau egy llunyady János hazája Don Quichoteja lett volna« (21. 1.) llunyady János — és Don Quichotte ! Ettől az állítástól nem tagadhatjuk meg az új és eredeti jelleget ! A munkában a mi méltányolni való volna, elenyészik az említett és több hasonló incorrectségek mellett. 4. A kolozsvári evaíig. ref, collegium értesítőjében Török István a Querela Hungáriáét s Attestatiot és Befutatiot ismerteti s bő kivonatokat közöl belőlük. Azt a benyomást teszi az olvasóra, mintha nem önálló kutatás kedveért írt czikk volna, hanem töredék valamely munkából. Kár, hogy szerző nem tette a röpiratot tüzetes kutatás tárgyává. Ki írta '? hol nyomtatták ? mindezek lényeges kérdések. Ez Bethlen proclamatioja volt, midőn seregével kiindult ; — nem Magyarország, hanem a külföld számára írt proclamatio : s ezért méltó lett volna vizsgálni, hogy mit akart Bethlen kiadásával elérni. Hisz a Eefutatio az absolut álláspontot képviselte, a Querela az alkotmányost ; — ez lényegesebb dolog, mint azt vitatni, hogy melyik félnek volt igaza. 5. A szakolczai kir. kath. alyymnasium értesítője : » Л szakolczai gymnasium történetének folytatásá«-t adja, Lukavszky Alajos tollából (18