Századok – 1883

III. Állandó rovatok - Történeti irodalom - I.

69 történeti irodaî.om. uránt idéz valamely kérdés bebizonyítására vagy illustrálására a XIII.. XIY. és XYI. századbéli, vagy még későbbkori adatokat, például, a törökvilágbeli egri kapitányokról, Mágochy Gáspárról, következtetést von a régi várszerkezet természetére, és kisüti, hogy a vegyes házi királyok alatt is, Hevest, Borsodot, és az egri várat időnként királyi kapitányok kormányozták. Még egy különös körülmény van, melyet, minthogy nem akarjuk szerző úrnak jóhiszeműségét kétségbevonni, inkább a logika hiányának, vagy elfogúltságnak tulajdonítunk, tudnillik az, hogy mig az egyes, általa — kipuhatolt — soi disant tényeknek homályosságát, bizonytalanságát, ingatagságát maga is, több ízben, elismeri: azokból mégis a leghatározottabb, legpositivebb következtetéseket vonja le, s egy perezre sem fordúl meg fejében a kérdés, hogy van tehát az, hogy míg ama körülbelül 100 kötetben, melyek Magyarországnak a mohácsi csatáig terjedő, eddig kiadott okleveleit tartalmazzák, már a XIII. századtól kezdve, nyoma van mind amaz alakulásoknak, melyek államlétünkben, közjogunkban szerepet játszottak, kezdve Erdélynek és a mai Horvátországnak autonómiájától, a vajdák és bánoktól a legkisebb városkákig és kerületekig, Szakolczáig, Korponáig, Túrmezőig és a szepesi lándsásokig: a kárpátalji foderatio nagy nemzetiségi alkatrészeinek nincs semmi nyoma, nincs egy kiadmánya, nincs egy oklevél, melyekből nevük, jellegük, úgy a mint szerző szerint léteztek, határozottan, kétségtelenül kidomborodnék ? Túlmenne feladatunkon, lia tüzetes bírálatot akarnánk írni szerző munkájáról, és ki akarnók mutatni annak minden tévedését. Könyvet kellene írnunk, és mégis olyan munkát végeznénk, mint az, a ki a görög Ilias szépségeit akarná magyarázni oly hallgatóságnak, mely egyáltalában nem tud még görögül, s a Pelidesfi Achilles vészthozó haragját, a fifjvtv... or'/.ouív>iv-t, valami fű, vagy fának is képes volna tartani. A. B. C-re való oktatás nem lehet a kritika feladata, s azért csak néhány példát akarok felhozni, annak kimutatására, mikép használja fel szerző a laicust megdöbbentő nagy apparatusát? mily tudománynyal és lelkiismeretességgel bánik el a maga által idézett forrásokkal? Szerzőnek egyik állítása az, hogy a »llegimm Hungáriáé« csak az ország egy kis részére, jelesen a régi Pannoniára vonatkozhatott (beziehen konnte), melyhez talán a Tiszáig terjedő részt lehet még számítanunk. (97. 1.) Ennek bebizonyítására hivatkozik Thuróczy krónikájának egyes helyeire, jelesen kiemeli a II. 53. fejezetét, mely szerint Géza és László kiűzvén Salamont az országból, Fehérvárra jöttek, a várakat elfoglalták, és elbocsátván seregüket: »habitabant in Hungaria.« Más író ezt úgy