Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - RÉCSEY VIKTOR A.: Jurisich Miklós

461 különfélék. levéllel. Ha a hírhordó taláu meggyilkoltatott, küldöm ezennel a jelentés másolatát. Ez alkalommal csupán arról akarom értesíteni Felségedet, a mi azóta történt velem. Ibrahim pasa a császár nevében négy tekintélyes törököt küldött hozzám azon kívánsággal, értekezzem velők a falak mellett. Ez következőképen történt meg. Első kérdésük a császártól Ibrahim pasának adott parancs szerint az volt : vájjon nem hagyott-e alább büszkeségem ; mert a többi város már meghajolt a császár előtt, eleibe vitték a kulcsokat és az minden bántalom nélkül megkegyelmezett nekik. Ennélfogva kivánja, hogy adjam át neki a várost s a várt a benne tartott haderővel együtt és akkor megajándékoz életemmel. Én erre azt mondtam, én a római király alattvalója vagyok, a várost és a várt szolgálataimért adta nekem ; azért soha sem adom fel a várost és a várt, a míg csak élek. Ezzel végeztem volna velők, de ők vagy fél óra múlva megint csak jöttek és tovább akartak velem értekezni. Az ajánlatot én is elfogadtam és ekkor így folyt le a beszélgetés : Ok azt mondták, hogy mikor válaszomat a császárnak jelentették, ez igen megboszankodott reám. Ibrahim pasa azonban szeretett volna rajtam segíteni s azt indítványozta, hogy adóztassanak meg és követeljenek tőlem egy-egy házról évenkint 1 frtot ; ezt az adót fizessem le Buda várában. Azon esetben, ha vonakodnám ezt megtenni, fizettessenek velem most egyszeíibe 2000 magyar frtot a gyalogság parancsnokának ; a császár ugyanis odaígérte ezeknek a szenvedett nélkülözések fejében a mi testünket és jószágunkat. Erre azt felelém : a vár nem az enyém, hanem uramé, ezért nem is fizethetek érte adót. A mi a 2000 frtot illeti, olyan nagy összeggel nem is rendelkezem ; mert a mim készpénzben és fekvő birtokban van, azt katonáimnak kell hagynom. Ezután háromszor más feleletre intettek ; de én azt mondtam, hogy nem válaszolhatok mást és ők eliszkódtak a falak alól. Egy órával később trombitaszóval és kurjantásokkal ostromra szóllították a csőeseléket. A gyalogosok lándzsáikkal, a janitsárok puskáikkal rohantak a két fából rakott halomra ; ezeket összeköttetésbe hozták a fallal és onnan lövöldöztek és ostromoltak oly erővel, hogy már 8 zászlót sikerült feltűzniök. Míg mi az egyik farakásnál voltunk elfoglalva, ők a másikról támadtak meg bennünket oly annyira, hogy már-már menekülnünk kellett a falakról s a küzdelem a legmagasabb fokra hágott, mikor a Mindenható nagy irgalmasságánál fogva szemlátomást segített rajtunk; mert a fehérnép s a vének nagy szóval könyörögtek a jó Istennek, a ki jobbra is fordította a győzelmet. Kevés katonáim közöl 60 esett el, én és mások megsebesültek. A török pedig hallván a nagy zajt, azt hitte, hogy még nagy számú lakosság van házunkban, elvonúlt.