Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - RÉCSEY VIKTOR A.: Jurisich Miklós

462 különfélék. Három óra múlva ismét csak jön az a négy török és azt kiáltották át : életben vagyok-e én még ? Erre azt felelték nálunk : igenis. Ekkor azt követelték, értekezzem velők ; mert Ibrahim pasa kegyelmet eszközölt ki számomra a császárnál azzal a biztosítékkal, hogy nem foglalják el sem a várost sem a várat, csak hajóijak meg akaratuk előtt és Ibrahim pasa hitére menjek ki hozzá. Látván szükségemet, hogy sem lőporunk sem puskánk, sem emberein, a ki még kész lett volna a védelemre és hogy lehetetlen még egy óráig is megállanunk a sarat, azt feleltem rá, hozzanak kísérőlevelet és két híres törököt túszúl, akkor kimegyek és meg hajólok. Azonnal elővették mellényeik alól a biztosító-levelet és kettőt közőlük, a kik nagy tekintélyű férfiak voltak, elfogadtam túszokúi. Egy óra tellett bele, míg polgáraim- és szolgáimmal a teendőkre nézve tanácskoztam ; azután szívükre kötöttem ezeknek, hogy semmi áron fel ne adják a várat, ha esetleg erőt is vesznek rajtam a törökölf. Kimentem tehát nagy vigyázva egy magam. Künn vagy ezeren vártak ; mellettem a janicsárok főparancsnoka lovagolt s Ibrahim pasa táborába vezetett, mely közel volt a városhoz. Nagy pompa között ült ő itt, bemutattak neki ; ő fölkelt, kezet nyújtott és leültetett. Mindenekelőtt azt kérdezte, fölépültem-e már teljesen nyavalyámból, a melyben már Törökországban sínlődtem. Azután tudakozódott, egynél több sebet ejtettek-e rajtam és veszélyesek-e azok. Harmadik kérdése volt, mért nem hajoltam meg a császár akarata előtt ? Fölhozta Wathini (sic = Battliány) Eberaux Péter (sic = Erdősy) és mások példáit, a kik megadták magukat s párthíveik szakállára feladták váraikat is, a nélkül hogy egyébb kárt vallottak volna. Végre még azt a kérdést tette: vájjon uramra számítok-e, hogy majd megment. Ez utolsó kérdéshez hozzátette, hogy ő úgy tudja, mint akár én, hogy hol van az én uram s a spanyol király és hogy mit tesznek. Az első kérdésre azt mondtam, hogy szépen köszönöm ő kelmének, hogy-létem után való tudakozódását, különben jól vagyok ; sebeim nem oly veszélyesek ; az egyiket lövés, a másikat hajítás okozta. A harmadik kérdésre azt feleltem, hogy beesülete'rzetem tiltja, nagy szükség és kényszer nélkül meghajolnom uram ellenségei előtt. A negyedik kérdésre nem adtam feleletet. Erre oly hangon kezdett beszélni, mintha ő kegyelmet eszközölt volna ki a számomra a császárnál és mintha a császár a várost, a várat s mindent, a mi benne van, nekem ajándékozná. Én azonban felkelvén feléje közelítettem, ö pedig csókra kezét nyújtá, de én tekintélyem megőrzése végett csak a kabátját csókoltam meg és köszönetemnek adtam kifejezést. О leültetett megint s azt mondta, menjek el vele kézcsókra a császárhoz, a ki nem messze van innen táborában. Erre azt válaszolám, hogy tudom, nagy befolyása van a császárnál s a mit ő megígér