Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - DEMKÓ KÁLMÁN: Lőcse város levéltárának Lengyelországra vonatkozó irományai

^ZLÜRBJÖ^T^ÉJILIÉ^LŐOSE VAROS LEVÉLTÁRÁNAK Lengyelországra vonatkozó irományai a XVI. századból. Szepes megyének 16 városa Zsigmond királyunk által Lengyelországnak elzálogosíttatván, a Kárpátok bérczei megszűntek választófalat képezni a két ország között. Ha már a régibb időkben is gyakori volt a két szomszéd, a lengyel és magyar nemzetnek baráti érintkezése, ezentúl a közvetlen közelség csak fokozhatta a régi jó viszonyt. Lőcse volt a Lengyelországból Magyarországba vezető útnak fő pontja és őre s a Szepességen át Lengyelországba szállított árúknak lerakó helje. Kétségtelenül igen gyakori volt az érintkezés ezen város és a szomszéd állam közt, de ennek a XVI. századból nem sok, — az előbbi századokból pedig épen semmi — emléke sem maradt fenn a város levéltárában. Ennek oka egyrészt a levéltárnak 1550-ben történt elégésében, másrészt azon sok hányattatásban kereskető, melyen a levéltár századokon át keresztül ment. Összesen 111 darab Lengyelországra vonatkozó iratot találtam. A kereskedelmi összeköttetésre vonatkozókból különösen az tűnik ki, hogy mig kereskedőink Lengyelországból lithvaniai fonalat, lent, fegyvereket, posztót és sót hoztak be, a Szepességen átmenő kiviteli czikkek voltak : bor, nyers és finomított (feldolgozott ?) vas, aczél, réz és ólom. Ezekre, valamint a kereskedelmi tartozások kiegyenlítésére vonatkoznak a következő — kivonatban közlött — íratok. Zsigmond lengyel király Krakóban 1545. apr. 21-én kelt oklevelének másolata, melyben Eerdinánd római császár (magyar király nem említtetik) közbenjárására a hatósága alatt álló összes palatínusoknak, várnagyoknak, kapitányoknak és másoknak meghagyja, hogy Eperjes, Lőcse, Bártfa és Szeben városoknak kereskedőit Magyarország más városainak lakói által csinált adósságok miatt megzálogolni vagy elzárni ne engedjék, mint az eddig