Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - Dr. MÁRKI SÁNDOR: Kemény János

41 2 KEMÉNY JÁNOS, titok elárúlására akarnák kényszeríteni. Erélyes, de minden öszszeütközést kerülő modorával sok kényes ügyet oldott meg. Ha politikából olykor színlelt is, az egyszer adott szót még a diplomatákra nézve is szentnek tartotta. » Támadjon reá Isten és a lelkiismeret, fakadt ki egyszer, a ki hitit így tartja meg, mint Wesselényi Ferencz.« Megértvén ellenfelének véleményét, magyarán kimondta a maga nézetét s mert »soha semmiféle nemzetsége sem nyomta kétfelé a kengyelt,« kétkulacsosságra, mint ezt Szendrőben Jakusics egri püspökkel szemben nagyon világosan hangoztatta, politikából sem válalkozott. »Tökéletes Kemény, nincs görbe szavában, Egyenes beszédje s igaz mondásában.« Hol hazája javát mozdíthatta elő, semmi anyagi haszonra sem tekintett. 1644-ben 20,000 tallért igér neki a svéd és franczia követ, ha urát eltéríti a béke gondolatától. »Milliókért semл S midőn Croissi e miatt boszankodva, Keményt a fejedelem előtt azzal gyanúsítja, hogy a császártól kapott aranyok fejében javallja a békét, a benne egészen bízó fejedelem ezt maga tudatja vele. »Gyönge kötél az, kit vagy maga höcsületinek, vagy lelkeesmeretinek szereteti nem tartóztatta a gonosztól, avagy jó urának szeretete.« Hol ki kellett tennie magáért, fénynyel lépett föl. Radzivil lengyel herczeg lakodalmára pl., mint a fejedelem képviselője, száznál több farkasbőrös lovaskatonával jelent meg s az ünnepélyek zaja közt még mindig talált módot a higgadt tárgyalásra. Belügyi kérdésekben, előkelő tisztségeinél fogva, szintén nyomósán s egyúttal függetlenül szokott volt nyilatkozni. A hatalmas Csáky Istvánnak őszintén megmondta, miért nem tartja őt fejedelemségre valónak. Terhére volt, midőn Brandenburgi Kata udvarába azért kellett visszatérnie, hogy »természetén kivül is simidáljon köztük.« I. Györgynek, ki mindenben megkérdezte, jó tanácsokat adott ; de nem hallgatta el az igazat, pl. mikor ez Zólyomit elfogatta, míg korábban viszont ennek is odavágta, hogy » Tégedet, uram, eszedért tanácscsá nem tesznek.« II. György is már örökös korában haragudott rá szókimondásaiért, mégis megmarasztotta őt fejedelmi udvarában, mert abban az időben két-