Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - Dr. MÁRKI SÁNDOR: Kemény János

KEMÉNY JÁNOS. 411 ségtelenül ő volt a legtekintélyesebb államférfi s ő ismerte atyjának legtöbb titkos tervét. A nemesség szintén igen szívesen hallgatta az országgyűléseken, mivel »nagy, szép eloquentiával és ékesen szólással birna.« Az államügyek intézésére ekként már korán oly nagy befolyást gyakorolt, hogy nem csuda, ha ellenei minduntalan a fejedelmi méltóságra való törekvésről gyanúsították. A 27 éves ifjúról elhitték, hogy Bethlen István versenytársa. »Nem búsulok ártatlanságomra nézve — szólt az őt e hírre figyelmeztető Bornemisza Pálhoz ; — nevetem azt, ha értem, hogy nem tartatom én az emberek előtt olyan közembernek, mint talán magam állítottam magam felöl.« I. György halálakor külső követséget végzett s otthon már híre futamodott, hogy fejedelemségre vágyik. A kerülő utakon járni különben nem szerető ifjú államférfiúnak az udvari nép áskálódásai miatt gyakran érzékenyen kellett tapasztalnia, hogy ura, hacsak rövid időre is, meghidegül iránta. De nem fogadta meg az álbarátok tanácsát, hogy neheztelést tettetve távozzék. Brandenburgi Katával szemben még kitört s elég udvariatlanúl tört ki a 23 éves ifjú, hogy »ha üdvözült urát nem tekintené, olyat cselekednék, kin mások is tanulnának, az igazi jó szolgáknak becsületöket mint adják meg ;« de 14 évvel utóbb már ártalmasnak tartá, hogy midőn ura haragszik, a szolga is haragudjék; mert hiszen »minden kevély ember hitvány ember.« Csak egyszer hagyta oda az udvart, akkor is I. György kereste a békiilést, ő pedig nem vonakodott, »a közjót is meggondolván.« Általában véve a közjó és a hazaszeretet Kemény államférfiúi tevékenységének rugója. Egyéni érdekeit mellőzte; hű maradt, mert tudta, hogy nem lehet elnyomni az igaz ügyet. Csákyra ifjabb korában úgy haragudott, hogy kardot is rántott rá ; mint meglett férfiú, szívesen kikérte tanácsát országos ügyekben. » Jól meggondolja ngtok — így érvelt a béke mellett a nádornál jártában, — hogy ketten vagytok az urammal, kikre a magyar nemzetnek szemei néznek; ha a ti egyenetlenkedéstek miatt a ti időtökben vész el a magyar nemzet, mind e világban micsoda emlékezetetek marad, mind pedig számadással fogtok tartozni.« »Az embernek, mondta máshol, hazájáért nem méltóságos állapotban, d>' barompásztor minőségben is kellene szoltjálni,« és ő maga