Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - Dr. MÁRKI SÁNDOR: Kemény János

41 2 KEMÉNY JÁNOS, ne vigyenek, nem cserélte ki szívesen, a miért udvariatlanságról is vádolta őt Pucheim tábornok. Pedig ellenségének, a nádornak kérelmére savanyú vizet és bort is küldött be az ostromlott Eper­jesre, még pedig a kértnél többet és ingyen. Az ellenséget álhírek és cselfogások által igyekezett tévútra vezetni. A putnoki papnak pl., kinél gyakran megfordúlt, a hadjárat alatt mindenféle képte­lenséget mondott el nagy bizalmasan, tudván, hogy ez azonnal besúg mindent a németnek. Saját visszavonúlásait rendesen úgy tüntette föl, mintha fejedelmi parancsra és nem más kényszerből tenné. Nagyon óvakodott attól, hogy csapatainak számát ösmerje az ellenség. Csatában a Jézus kiáltást hármaztatta, hogy az ellen­ség báromannyinak vélje népét; olykor 3—4 annyi őrtüzet raka­tott, mintha segítséget kapott volna; majd kioltatta a tábortüzek legnagyobb részét, mintha helyet változtatna, a mellett azonban I harczkészen tartván seregét ; sötét-éjjel jómesszire küldte csapa­tainak egy részét, mely reggel azután mint új segítség érkezett vissza. — Ha támadt, gyorsaság és erély által igyekezett hatni. Míg máskor a katonákkal csak apróbb meneteket végeztetett, sürgős esetekben rendkivűl siettette a felvonúlást. ; a lengyel had­járatban a hegyekre csigán húzatta föl az ágyúkat s katonáinak, hogy időt nyerjenek, néha övig kellett gázolniok a hóban. A támadó harczokban, melyekre jobbadán szónoklatokkal is lelkesítette embereit, ép oly átgondolt terv szerint járt el, mint a mily nyugodtan eszközölte az olykor szükségessé vált visszavo­núlást. A tatárok ellen 1657-ben folytatott hadjáratot szokatlan­nak találta ugyan, de azért nem adta föl saját harczmodorát. Nem engedte, hogy ezek eredeti hadfölállításának megváltoztatására s a dandárok megbontására birják ; a gyalogsági négyszöget a lovas­ság ellenében meghagyta s ellenzésre, harczra, űzésre, kivált a szoros utak ellen való (défilé) karczban külön seregeket rendelt, tartalékra pedig mindig volt gondja. A természet által nyújtott előnyöket, a hegyeket, folyókat, mocsarakot stb. szívesen fölhasz­nálta a hát vagy szárny védelmére s kivált a szoros (défilé) har­czokban járt el óvatosan. A dolgok való helyzetét, mint vezér, titkolta katonái előtt, hogy azokat olykor le ne hangolja; így 1645-ben nem egyszerre, hanem csak kapitányságonként bocsátja el a fejedelem futásán

Next

/
Thumbnails
Contents