Századok – 1883
I. Értekezések s önálló czikkek - Dr. MÁRKI SÁNDOR: Kemény János
41 2 KEMÉNY JÁNOS, megrémült zsoldosokat, előbb mindenféle más ürügyet hozván föl ez elbocsátásnak indokolására; így tett 1661. sept. 17. is, midőn Montecucculi visszavonúlása miatt ő maga sem támadhatott. » A jó próbált hadviselő emberek, úgymond, nem is mindenkor csak szembe való megharczoldssal szoktak az ellenségen győzedelmeskedni, hanem gyakorta hol egy, hol más hadi mesterséggel azokat megverni.« Kortársai valódi Fabius Cunctatornak tartották, mert nagyon óvatos volt a harczra alkalmas pillanat megválasztásában. » Ha fut a német«, szólt, midőn alvezérei az Eperjesből menekülő nádor s német had üldözésére nógatták, » elérjük a Dunáig ; ha pedig csendesen megyen, mindjárt megharczol mihelyt elérjük; hallottátok-e Bástáról, hogy mindenkor azzal a fortélylyal verte meg a magyarokat, mert különben szemben való harczra nem vehette őket.« Ellenben szerette az oldalmozdúlatokat, kivált ha a katonaság közszellemét kellett emelnie. Göncz alatt fölzendültek az ellenséget űzni nem akaró éhes hadai s ő ennek, sőt a fejedelem akaratának ellenére is »nem urához való vakmerőségből ugyan«, hanem mert a helyzetet jónak találta, Kassa megsegítésére vezette őket. Barátja volt a nyilt mezőn való támadásnak, de Tremblowlánál megmutatta, hogy a tábor elsánczolásában s a védő harczban is leleményes. Minden fegyvernemre gondot fordított, legnagyobbat mégis a lovasságra ; a tüzérségnek azonban csak a várak ostrománál nyitott nagyobb tért ; a mezőre való lövőszerszámokat nem látszott sokra becsülni ; az 1653-ki hadjáratot, Szucsáva lövetése által, pattantyúsai döntötték el. A tremblowlai végső küzdelem • nél, midőn számos ágyújából már csupán 4 taraczkja volt, az utolsó szükségben katonái ruhájokból csináltak kanóczot s a golyót töredékkel pótolták. Katonáiban csak a vitézséget nézte, nem a nemzetiséget ; szerette a szász muskatérosokat, valamint a tót puskásokat, kik közöl kétszáz fölérne, szerinte, 500 kopjátlan katonával; ellenben ismételve kifakadt a könnyen csüggedő oláhok ellen. Nem volt igen szerencsés hadvezér ; visszavonúlásait azonban rendesen tőle nem függő körülmények okozták. » Az retirdda, magyaréi lassú futás, ahoz kedvünk bizony-dolog nem igen vala, írja 1644. május 6.. de már így lön némely okokból,« — Katonai és