Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - Dr. MÁRKI SÁNDOR: Kemény János

41 2 KEMÉNY JÁNOS, seil tűrte ; mint nyalka apród, egyszer nem vivén magával elég fehérneműt, még a tisztátalansággal is meg kellett ösmerkednie s mikor azután lett volna már vászna, kiszabták belőle a szakolczai német asszonyok. — Gyakran még a közönséges tábori munkákat is végezte. Szendrő ostrománál pl. maga is hordta a gerendát stb. De, mint vezér, viszont megkívánta, hogy mindenki teljesítse kötelességét s nem egyszer »oly disciplinában hordozta a hadakat, hogy étel-, ital-, ló-, marhaeleségen kivül egy kés, egy fejsze, egy süveg a szegénységtől el nem vétetett, élést, maguk hordottak he, különben ha a lövésből s egyéb hírből nem tudták volna, a hadak járásából nem. is tudták volna a dolgot.« E szigort még szövetsegesei ellen is alkalmazta. N.-Szombat elfoglalásakor kijelenté a rabolni kezdő svédek vezérének, hogy ha folytatják, ellenséget találnak benne. »Az atyafi-szeretet reguláját követtem с dologban.« A jó nyersen-szólást különben hadi erénynek tartotta. Harcz után a kiválóbb vitézeket sajátjából jutalmazta meg, vagy mással kárpótolta veszteségeikért, hanem azután atyj oknak is tekintették őt katonái s »általa várnak valajó provisiót.« A fizetetten hadakat azonban ő sem fegyelmezhette és katonáinak Lengyelországban szigorú tilalma ellenére is elkövetett garázdálkodásairól valóban borzasztó részletek maradtak ránk. Csakhogy abban az időben ínég az európai állandó hadseregek sem igen ösmerték a tulajdon tiszteletének erényét s »az egg Isten refrenálhatná ezeket a kóborlástól.« Pedig ha tehette, a legkíméletlenebbül járt el velők szemben ; Tolcsván már sajátkezűleg is kész lett volna felkötni néhány kihágót. Seregét különben lehetőleg kímélte s mindig harczraképes állapotban akarta tartani. Ha nem kivánt megütközni, többnyire kellő távolságban maradt az ellenségtől s a véletlen meglepetéseket az előőrsök gondos kiállítása által előzte meg. Nemest és parasztot egyaránt kötelezett őrállásra s éjjelenkint személyesen ellenőrizte őket. »Csatákat, hacsak közemberekre bíztam volna, száma nélkül vesztettem volna el a dolgot.« Sürgette a hadi kémkedés rendszeresítését s e czélra főleg szökött katonákat, foglyokat stb., a terep kikutatására pedig lovas portyázókat használt. De értesítéseikben nem hitt föltétlenül, mert »közember abban nem sokat tud.« A hadi foglyokat, talán, hogy hírt