Századok – 1883

II. Könyvismertetések - NÉVTELENÜL: Katona József. Irta Gyulai Pál. Ism.

388 TÖRTÉNETI IRODALOM. vette észre — Esterházyt is mellőzvén. A kútfők fölsorolásában is lebet pár biba; pl. a törvények rendesen nem 1604, banein már legalább is 1595 óta jelennek meg nyomtatásban. Ezekre nézve elhihetjük szerzőnk azon mondását, hogy hibátlan történetet majd csak »ezután« fognak írni. Fölfogásában sem osztozhatunk mindenütt : Aba trónraléptében pl. csak az idegenek ellen való gyűlöletet s nem az első királyválasztás fontos tényét, — további politikájában pedig csak a trónhoz való görcsös kapaszkodást s nem a Nyugat és Kelet kibékítésére irányúló közvetítő kísérletet látja ; a Conmenokat hódítóknak nézi, holott állandó határokat ezek a Duna balpartján alig akarhattak szerezni ; megtartja a Nagy-Lajos birodalmának három tenger által mosott határáról szóló kevéssé szabatos állítást ; túlzottaknak véli az 1790-i országgyűlés kivánatait stb. S mert hibát találni könnyebb, mint jót állítani elő, — jó tulajdonságairól csak általában legyen mondva, hogy Mangold, ha nem menekülhetett is mindenütt a hagyományos chronologizálástól, a tényeket túlnyomóan a politikai és művelődéstörténet szempontjából ügyekezett csoportosítani, azoknak áttekintését a lap szélén való jegyzetekkel akarta megkönnyíteni, — művének legnagyobb részét pedig kellő arányok, s helylyel-közzel alapos irányelvek szerént írja meg. a világtörténeti háttérre többnyire ügyelt, a szereplő egyének közül pl. Esterházyt és Zrínyit életrajzban mutatta be s röviden, de jobbadán talpraesetten jellemezte, — egyes fejezeteket kiváló gonddal készített el, a kútfőket sokoldalúan állította össze, általában véve pedig a legújabb kutatások színvonalán akarván maradni, oly kivonatot adott, hogy azt egyes és néha nem-épen jelentéktelen kifogások mellett is haszonnal forgathatja nemzetünk múltjának minden barátja. M. s. Katona József és Bánk Bánja. írta Gyulai Pál. Budapest, 1883. Franklin-társulat. Sem történelmi, sem szorosabb értelemben vett irodalmi monographiában nem vagyunk oly gazdagok, hogy a fentírt irodalomtörténeti művet örömmel ne vennők. Lelkiismeretes gondosság és szigorú történetírói Pragmatismus jellemzi e könyv históriai részét, alapos ítéletek és kitűnő jellemzés az aestheticai részt. A könyv átdolgozása a nagyérdemű szerző csaknem egy negyedszázad előtt akadémiai székfoglalóúl felolvasott értekezésének, mely huszonkét évvel ezelőtt jelent meg az akkori Budapesti Szemlé-Ъеп. A tanúlmány már első megjelenésével méltó figyelmet