Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - TAGÁNYI KÁROLY: Magyarország régi vizrajza a XIII. század végéig

] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. stb. czím alá együvé sorozni. Aliol egy víznév többféleképen jön elő, ott annak összes változatait fölsorolja, melynél azonban Fe­jérnek minden hibás közlését utána írni fölösleges volt. De szerző mindenben teljességre törekszik, különben e törekvésének köszön­hetjük azt is, hogy nem csupán magukat a vizeket, de azo­kat a helyeket is fölvette szótárába, miknek neve egyenesen vízre utal, melyek t. i. a -tó vagy -ér szóval vannak összetéve ; bár Akusnere-t hibásan sorozza ide (I. köt, 75. 1.) mert az, Akosnyírét, nyírfáját vagy erdejét jelenti. Nagy kár, hogy csak e kettőnél maradt szerző s hogy e czélra föl nem használta a tömérdek köz, kesz, szeg, szegy, vész, ásvány, aszó stb. ; a német bach, seife, teich, stb. ; a szláv zbeg, tok, kljuc, izvor, zer (palus) összetételeket, mely utóbbinak köszöni nevét Pusztaszer is s nem annak, miről Anonymus mesél. Aunál telje­sebb e szótár a történelmi anyagban, hol minden vizegyednél, minden a XIII. század végéig rávonatkozó adatot fölszámlál. De midőn ebben méltánylattal kell kiemelnünk szerző szorgalmát, különösnek találjuk, hogy a nagyobb folyóknál, minden egyes oklevél, melyben nevük előfordul, akár jellemző rájuk, akár nem, idézve van, mintha máskép el sem hinnők, hogy példáúl a Duna akkor is megvolt. Az oklevelek fölsorolása s helyenkénti magyará­zata után, az egyes vizek topográphiai meghatározása következik. Előszavában azt mondja szerző, hogy a 6700 s egynehány víz közül mintegy négyezeret sikerült meghatároznia, ami a közép­kori gyarló eszközökkel s mindennemű előmunkálatok hiányában, mindenesetre szép siker. De ha szerző a mondott értelemben vett teljesebb anyagot használ, ha a topográphiát egyes víz­rendszerek szerint, folyóról folyóra, patakról patakra stb. menve tauúlmányozza, az eredmény e részben is sokkal nagyobb lesz, mert egyik a másikat magyarázza, egyik a másiknak jelöli ki helyét s nem vette volna példáúl kettőnek a Vichéma (II. k. 321.1.) és Vichama (II. k. 416. 1.), a Wlscit (II. 305.1.) és Wel­ch ecz (II. 411. 1.) mocsarat, tudta volna, hogy példáúl a Dobret, vi Rae aqua (I. 275.1.) nem a dobreti, hanem a mai trebete-i víz­nek, vagy hogy Kernech és Kernuch, (II. 416. 1.) a mai nyitrame­gyei Krencs-nek felel meg. Egyébiránt, hogy a szerző topográ­phiai meghatározása minden egyes esetben mennyire felelt meg a történeti valóságnak, az nem e sorok föladata, melyeknek, s mint egyáltalán minden kritikának, egyedüli kötelessége az író fölfogását bírálni, mert bármely műnek összes jellemző előnyei, mint hibái, úgyis e fölfogásnak helyes vagy helytelen voltából, következnek. Mindeme meghatározásoknak próbáját, csak az egyes vidé­kek monográphusai ejthetik meg, kik is majd bővebb anyagkész-

Next

/
Thumbnails
Contents