Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - TAGÁNYI KÁROLY: Magyarország régi vizrajza a XIII. század végéig

] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. let és közvetlen szemlélet alapján, fogják egyenkint rectificálni a rectificálandőkat. Mi itt csupán a munka ama leggyöngébb oldalára akarunk rámutatni, mely a régi vizek neveinek kiejtésében s főleg fejtegetésében majdnem mindenütt szembeötlik s a topográpbiai meghatározásoknak értékét is gyengíti, mert minden helyrajzi tanulmánynál a helyes olvasás s helyes etymologia a legelső kellék. Szerző a »veyz«, »vezy«, »weyz« szót, mely halászó helyet jelent s helyesen »vesz«-nek, azaz a halak vészének ejtendő, >m'z«-nek olvassa, még ott is, hol maga közöl egy adatot, melyben a »veyzhel« (vészhely) locus piscatoriusnak (II. 320. 1.) van fordítva. A »Hwzyverevi« szót, mely világosan hosszúverem, ő hosszúeV-nek (I. 390. 1.) ejti, máshelytt pedig örvényre magyarázza. Csoda-e hát, ha aztán Pesty után az » Asantu«-t (I. 96. 1.) Asántó-jmk ejtve, vagy az »Azeupotolc«-ot Azunthapatakával (I. 99. lap) azonosítva, egyiknek sem tudja mai helyét kijelölni? mert az első helyesen »ásványtő«-t, mely synonymja az »ároktő«-nek, a másik »aszópatak«-ot vagyis ki aszott, kiszáradt patakot jelent. Innen van aztán, hogy ha példáúl az oklevél »Gecznoud«-ot ír (I. 331. lap), nem tudja, hogy az tulajdonképen »Disznód«, azaz Disznósi, ha pedig ott valamelyik hibásan írva, vagy rosszúl közölve van, a hibát nem veszi észre, hanem mint példáúl a »Fynisar«-t (I. 324. 1.) utána írja Pejérnek, »Fyunsar« helyett s elhiszi Jerneynek, hogy az Fenéksár-nak, holott Fövény sár-nak ejtendő. A neveknek hibás ^olvasása szükségkép helytelen értelmezésüket vonja maga után. így Ortvay példáúl a »huscywtou«-t, (I. k. 388. 1.) az »oszcyu«- (II. k. 81. 1.) és »ozyu-potoc«-ot, hosszú helyett megfoghatatlanul, a majdnem ellenkezőre, üstóra és Kspatakra magyarázza. A »zege«, mely alatt halászatra szánt vízrekesztéket értettek (II. 438. 1.), neki átkelőhely, szegy helyett ; a Kesekun (I. 428. 1.) nála Kerektó (!), Keskeny helyett ; a kenderattho-ról (I. 422. 1.) pedig sehogysem akarja elhinni, hogy az ma kenderáztató-nak felel meg, pedig pár sorral alább maga közli e névnek »kenderaztou« változatát, mely e megfejtést egészen igazolja. Egyébiránt helynév-fejtegetéseiben többnyire mások s főleg Jerney és Hunf'alvy után indúl, de csak úgy tétovázva, mert az adott magyarázatok közt nem tud ítélni. Hunfalvy példáúl, a némely folyóneveinkben előfordúló »Da« szótagot, a zűrjén va azaz viz szóból akarja megfejteni. Minthogy azonban e szó egyrészt, ugyanoly értelemben az összes indogermán nyelvekben megvan, másrészt pedig a szláv nyelvekben ezenkívül még melléknévi képző gyanánt is szerepel, nem is szólva a valószínűségről, hogy a zűrjén va is árja eredetű : folyóink va képzőjét tehát, csakis akkor lehet magyarnak mondanunk, ha a törzsszó magyarsága is