Századok – 1883
III. Állandó rovatok - Történeti irodalom - II.
] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. méketlen terrenumot ekének s culturának meghódítani. Tette ezt Pannoniában, Moesiában, Sirmiumban s mindenütt, ahol tért foglalt, Tette volna azt könnyű szerrel a dunáninneni lapályban is, és pedig annyival könnyebben, mivel nem is volt az az egész terűlet oly szerfelett ellepve a stagnáló vizektől. Hiszen különben hogyan élhettek volna meg azon a nomadizáló barbárok, kiknek barmaik tekintetéből gazdag legelőkre, buja rétekre volt szükségük. Az ok, a mely miatt a rómaiak a jazygok földjére be nem ültek, egészen más természetű volt. Foglalásaikban e vidéken a Duna volt reájok irányadó s Augustus végrendeleti politikájának élénk traditiója élt még Trajánék korában is. A Dunán alapúit összes védiutézkedésük s Dácziába sem mentek azért, mintha e politikáról megfeledkeztek volna, hanem mivel a Duna balparti hegyvidéknek gazdag arany a ezüst és sótelepeire vágytak. Dáczia tehát kivétel földfoglaló történetükben s fel is hagytak aránylag rövid idő múlva e kivételes foglalásukkal, visszahúzódva azon természetes barrière mögé, melyet számukra a Duna vonala jelölt ki. Más hibás állításai is sokkal szembetűnőbbek, hogysem elhallgathatnék. így említi a többi között azt, hogy a quadok már a rómaiak előtt vízhajtásra berendezett vasliámorokkal bírtak. Ezt nem vehetem képletes kifejezésnek s azért nem is hagyhatom megjegyzés nélkül. A quadok nem voltak annyira culturnép, hogy akkora technikai fejlettséget róluk fel lehetne tenni. Még a kelták sem vitték annyira, pedig élelmesség, czivilizáló hajlam és társadalmi előhaladottság tekintetében jóval fölülmúlták dunáninneni szomszédjaikat. De különben is minek alapján tvdajdonít Fekete Zsigmond a quadoknak fémhámorokat ? Mert értettek a fémolvasztáshoz s tudtak bánni a vassal? Ám ez ekkora technikai fejlettséget még nem tételez fel szükségképen. Az afrikai vadak is értenek a fémolvasztáshoz s a fém feldolgozásához, de ez náluk minden fokozottabb technikai kezelés nélkül történik. Nem szenved semmi kétséget, hogy hegyvidékünk lakosai a bronzkortól kezdve szintén értettek a felszintes bányamüveléshez és érczolvasztáshoz, de hogy ebbeli jártasságuk a vízerő által hajtott vashámorok berendezkedéseig terjedt volna, azt határozottan auachronistikusnak merem állítani. Ott is, a hol szerző az idegen, azaz a régi írók által felemlített folyóvizeket elősorolja, sok a hézag és sok a hiba. így állítja hibásan a Temesről, hogy Erdélyben talált római felíratok Tibissusnak neveznék. Én ily feliratokat nem ismerek, s nincsenek is ilyenek eddig. Szerző nyilván azon felírat alapján mondja ezt, melyei Zamosius, Gruter, Fridvalszky, Hohenhausen, Seivert és Orelli közlenek, s Katancsichnál is előfordúl. De tudnia kellett
