Századok – 1883

III. Állandó rovatok - Történeti irodalom - II.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 157 mékeny gondolat fogamzhatik meg. De valakit úgy megtámadni, hogy a támadó egész eljárásából kiérezliető legyen, miszerint ő a gondolkodás privilégiumát pátensképen bírni véli, azt határozottan rosszalnunk, ez ellen határozottan tiltakoznunk kell. Tiltakoznunk kellene ez ellen még akkor is, lia a tudományos niveau, melyre Fekete Zsigmond helyezkedett, valósággal a mai fejlettség magaslatán állana. Pedig ép ezt nem mondhatjuk. Aki Fekete Zsigmond forráskészletét végig tekinti, annak el kell bámulnia, hogy mily kevés munitióval elégedett meg akkor, a midőn nagy ellenfél ellen nagy háborúba indúlt. És el kell bámulnunk a merészségen, hogy oly csekély apparatussal nemcsak kilépett, de még viczczelve támadott is. Mondhatni, hogy a római dolgokra nézve azt az egész literaturát, mely Ivatancsichtól a mai napig könyvtárainkban felhalmozódott, ignorálja. Nem ismeri-e avagy nem tartja figyelembe veendőnek? Akár így van, akár úgy van, mindkét esetben saját maga ellen cselekedett, mert csaknem egy század irodalmát ignorálni egy nagyokat mondani akaró író részéről, legalább is nagy mulasztás. Azt a mit Mommsen, Marquardt, Benndorf, Dierauer, Hirschfeld, Rómer, Hampel, Ackner. Gooss, Torma, Lipp s mások éveken át fáradságosan összehordottak, vagy amit autopsia és fáradságos kutatás által tudományos eredménykép következtettek, mindennek még csak árva nyoma sincsen művében. Fekete Zsigmond sem a Corpus Inscriptionum Latinarum, sem az Acta nova Musei Nationalist, sem a magyar, sem a bécsi tudományos Akadémia, sem Hirschfeld kiadványait, sem a bécsi Central-commissiónak a római dolgokra nézve fő-főforrásokat képező köteteit egyetlen szócskával sem érinti, azok lényeges eredményeit nem értékesíti, hanem merít mondhatni kizárólag oly régi írókból, milyenek Katancsich és Schoenvisner. Jeles emberek ezek kétségenkivűl s a magok idején vezérférfiak voltak, kikre Mommsen joggal halmozhatta elismerő dicséretét, de manap mind adatok, mind felfedezések, és kritikai feldolgozás tekintetében már régesrégen fölül vannak múlva. A mai tudományos álláspont már sokkal előlialadottabb. De a római korszakon kívül is Fekete apparatusa nagyon fogyatékos. Ugylátszik a byzautinusokat forgatta aránylag legtöbbet, de ezek sorozatában is akárhányat jelölhetnénk ki, kiknek müveiből sok hasznos dolgot meríthetett volna, de rájok kellő tekintettel nem volt. Teszem a Notitia Imperiit, melyből sokkal tanúiságosabban állíthatta volna össze a római hajóhadra vonatkozó előadását, mint a hogy azt valósággal tette. A középkori eseményekre kiterjeszkedő újabbkori írók közül Thierry s egy-két másnak kivételével alig értékesít valakit, hanem annál