Századok – 1883

III. Állandó rovatok - Történeti irodalom - II.

TÖRTÉNETI IRODALOM. Magyarország rlzci шиЩаиак és rfcépilkKctiéiu-/.- történelme a magyarok beköltözéséig, tekintettel a művelődéstörténeti viszonyokra. Irta Fekete Zsigmond orsz. képviselő. Budapest, 1882. Nyolezadrét kiad. 191.1. Nem igen olvastunk újabb keltű művet, mely öntudatosabban lépne ki az irodalmi porondra, mint az itt kérdésben levő. Szerzője szemlátomást nagyot tart eszméiről, a mi pedig nem igen válik előnyére még ott sem, hol érvelésében egyet-mást mond is. Azt a szerénységet, melyet még az elismert tekintélynek sem szabad sóba szem elől téveszteni. Fekete Zsigmond könyvében a legjobb akarattal sem találjuk fel. Fitymálva beszél oly tudósaink ellen, kik a tudománynak basonlitbatlanúl többet és maradandóbb becsűt használtak, mint .ő túlnyomó részében hibás vagy legalább is kétes értékű kis könyvével. A hogyan ő elbánik Tormával és Lehoczkyval, azt eléggé qualificálni nem lehet. Egészen megfeledkezik arról, hogy Torma Károly a tudományos műveltség, az alapos eruditió oly magaslatán áll, mely reá nézve ez idő szerint, manapi szűkkörű tanultsága mellett még teljesen megközelíthetetlen. Viczczel felette, nem is sejtve, hogy az ízetlenség éle határozottan és egyenesen saját maga ellen irányúi. Tonua Károly, kit még egy Mommsen is kiváló tekintélyűi tisztel, s ki nélkül a berlini Corpus Inscriptionum Latinarum Dáeziára vonatkozó része sem volna az, a mi, — de másrészt Lehoczky Tivadar is, ezen szorgalmas, ügybuzgó kutató, ki egy nagy monographia és számtalan apróbb dolgozatok által szerzet érdemeket a hazai tudomány körűi — határozottan több respectust érdemelnek, főleg egy oly író részé- ről, aki akár búvárkodásra, akár tudományos készültségre nézve, kivált egy Tormával nem ér föl. Nem mondom, hogy egy alsóbbrendű író nincs feljogosítva egy elismert, tekintély ellen síkra szállani. A nagy tudósok is könnyen tévedhetnek vagy lebonyolódhatnak kedvencz theoriáik Agabogaiba s sokszor kis főben is életrevaló, hasznavehető ter-