Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - DR. SZENTKLÁRAY JENő: A karlóczai patriarchalis és a fruska-górai szerb levéltárak - I.

152 KÜLÖNFÉLÉK. s állását törvényesítse és megerősítse. 1494-ben visszavévén a törököktől Száva-Szt.-Demetert ésRoholczát, sa pártütő Uj laky ellen a király mellett állást foglalván, csakugyan elérte a mit akart. Ulászló, alkalmasint az 1426. évi tatai szerződés alapján, elismerte őt despotának s Magyarország bárójának és zászlós urának. Mint ilyen tartozott a despota, az 1498. évi 22. t.-czikk értelmében, ezer lovas banderialistát az ország oltalmára kiállítani. Brankovics most egész Svrmium urának kezdé magát neveztetni. Fejedelmi hatalmat és adományozási jogokat kezd vala gyakorolni a Szerémségben. Pedig mikor Mátyás király 1486-ban Berkoszovát, melyet eddig Vúk »titulo donationis et inscriptionis« bírt, Brankovics István fiainak, Györgynek és Jánosnak adományozá, azok birtokaikra nem nyertek örök tulajdoni jogot, mert az adományozás formája — miként Pesty Frigyes megjegyzi — az akkori diplomatikai nyelven azt jelenti, bogy a birtok nekik zálogba adatik, mig az bizonyos összegért tőlük vissza nem váltatik. Mindamellett a gyenge király és a pártokra szakadt rendek, hogy a rácz szövetségest a veszélyeztetett végszélek nagyobb biztosítására lekössék magoknak, hallgatag elnézik a despota cselekedeteit, jogbitorlásait. Az említett 1496. évi diplomában 16 helységet adományoz János a még ma is létező krusedoli monostornak a Fruska-Górában. E helységek : Carlovicz, a rév melletti Kuvalovo halastóval, Krussendol, Maravik, Csordanovcze, Grabovcze, Kresedinovacz, Passne, Ingia, Linkova, Dohrodo, Neradin, Petyincze, Prestacsie, Schatrincze, Mikula és Kuprinova, a hozzájok tartozó révjoggal. Az adománylevelet a despota udvari emberei, csupa ráczok, írták alá: »Dominus Theodoras Magnus Jurista, Dn. Petrus Magnus Aulicus, Dn. Georgius Cancellarius ejusdem Aulae, Dn. Rnija Summus Camerarius, Dn. Szava et Dn. Philippus magnus, Dn. Jánkó, Zupan Yucsina, Banijangin, Dnus Constantinus et Dims Yukasin.« Meg kell jegyeznem, hogy a diplomában elősorolt birtokok, melyekből a despota önkénye szerb egyházi javakat csinált, magyar főuraink szerzeményes Inrtnkai s törvényes jószágai voltak. így egyebek közt Maravich (a régi Maroth) és Petyincze (Pegye) 1484-től fogva Corvin János liptai és oppelni herczegé, Linkova (Lanka) a Szentpéteri családé, Grabovcze (Grabova, Grabócz) Thallóczy Matkó dalmát-horvát báné és testvére Franké, Kresidinovacz (Kerschedin, Kerschene) 1481-ben Thárnok Fülöp királyi emberé, Passnet (Pazna) Zsigmond király már 1437-ben a Tliallóczyaknak adományozá, Dohrodo (Dobrosewcz) és Szatrincze (Szredancze) falvakba 1446-ban Bersenyi Kelemen lett beigtatva, Mikulát (Mikola) pedig 1481-ben Mátyás király Bánfy Miklósnak és testvérének Jakabnak adományozá,