Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - DR. SZENTKLÁRAY JENő: A karlóczai patriarchalis és a fruska-górai szerb levéltárak - I.

KÜLÖNFÉLÉK. 153 Brankovics János egyszerűen megfosztotta tehát a magyar birtokosokat törvényes jószágaiktól, ignorálván vagy megsemmisítvén a magyar korona előbbi adományait. A despota a maga számára reclamálja ezáltal, bár csak hallgatag is, Sirmiumot, s támaszkodik a történelmi traditiora. E diploma a legnevezetesebb momentum János despotának 1503-ig terjedő, különben elég szereplésében. Azonban, noha már II. András magyar király a nővérétől Margittól származott János berezegnek, — miután az anyjával, ki előbb Izsák görög császár, aztán Bonifácz montferrati határgróinak volt neje, Magyarországba visszatért, — a Száván túli Szerémséget adományozá is; és noha V. István 1272-ben vejének, Dragutin szerb fejedelemnek, ki leányát Katalint feleségül vette, a Macsói Bánságot, hova akkor a Szerémség egy része is tartozott, akár mint leánya hozományát, akár mint a magyar korona hűbérét átengedé is ; és ha bár továbbá II. Uros Milutin, Szerbiának egyik leghatalmasabb királya, 1317-ben, midőn fivére Drag util! meghalt, annak birtokait, tehát a Macsói Bánságot és Szerémséget is magához ragadta : mindazonáltal másrészről tény az is, hogy a magyar korona ingadozó birtokjoga ama bitorolt tartományokra a XIV. század második felében már teljesen helyre volt állítva és Vnkatin alatt, midőn az Lázár Knéz és a régi szerb nemesség ellen viaskodik vala, a Macsói Bánság és Szerémség Belgráddal együtt Magyarországba, hova tartozott, formailag is be volt kebelezve. Magyarország tehát saját vazallusi tartományainak tekinté ama szláv terűleteket és a XIII. század óta Macsó számára bánokat, Szerém és Valkó vármegyék számára pedig főispánokat nevezett. A Marczalyak, Csákiak. С araiak, Ostffiak, Horváthyak, Losonczyak, Újlakiak és Enyingi Törökök báni és főispáni szakadatlan sora, kezdve а XIIL század utolsó negyedétől egész 1543-ig, midőn ama vidékek török kézre kerültek, legfényesebb bizonyítéka Magyarország territoriális jogfolytonosságának. Mi több, azon esztendőben, mikor János despotának említett adománylevele kelt. Kinisi Pál volt a főispán Szeréin és Valkó megyékben, s azokat helyettesek által kormányoztatá. Л despotának 1496. évi kibocsátványa tehát csak a szomorú korszak zsarnoki nyomásáról tanúskodik. Azzal éppen nem lehet, legalább tudományosan megvetett alapon nem, szerb históriai jogok mellett érvelni, miként azt némely szerb történetírók, nevezetesen Raies és utána Stojacskovics2) megkisérlették. A levéltár XVI. századbeli fasciculusai között találtam egy ') Istovia szlavcnszkicli narodov. 9) Cscvte zsiyota uaroda szrjjszkog.