Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - II.

BÁTHORI ZSIGMONDNÉ. 131 florenczi herceg leánya emléke — a kit különben legfölebb csak arczkép után látott — vésődött volna olyan mélyen szivébe, hogy őt neje mellett sem feledheté. Igaz, hogy azelőtt rebesgették, mintha a fejedelem a florenczi berezeg leányát akarná nőül venni, igaz az is, hogy a florenczi herczeggel élénk összeköttetésben állott ' Zsigmond, kanczellárját Jósika Istvánt is járatta hozzá; de hogy komoly nősülési szándéka lett volna a szép lierczegnővel, arról biztos adatunk nincs. Mindamellett annyi bizonyos, hogy Mária Krisztierna nőül vétele politikai érdek-házasság volt, csupán tanácsosai rábeszélései következtében határozta el magát arra, hogy rokoni összeköttetésbe lépjen a császári házzal, a melylyel való szoros szövetségre alapította egész jövőjét, mióta a törökkel újjat bűzött. Szamosközy viszont arról értesít, hogy a szultán maga is kínálta neki leányát feleségül, csakhogy megakadályozza az osztrák főherczegnő elvételét. Azt izente volna neki Húszain csausztól : »Hagyj békét te az nímetnek, im az magam leányát adom tenéked, és noha nem az te nemzetségedből való, de tanítsd szinte úgy, az mint akarod ; im az én hitem nálad legyen, hogy az egész Magyarországot kezedben bocsátom és Budán székedben ültetlek.« i) Hiábavaló volna kutatnunk, tett- és kapott-e csakugyan Zsigmond más házassági ajánlatokat : eléggé sajnálatra méltó volt, hogy házassága az osztrák főherczegnővel megtörtént, a nélkül, hogy valódi házasság lett volna. Boldogtalanná tette azzal mind magát, mind a főherczegnőt. * Mária főherczegnő leánya menyegzője után még tiz napig mulatott Gyulafejérvárt, aug. 17-én indúlt vissza a nagy útra. A fejedelem elkísérte Enyedig, a fejedelemnő egész az ország határáig, Tasnádig. Az ifjú fejedelmi pár is alig töltött együtt pár napot az özvegy főherczegnő távozása után. Zsigmondnak szinte jól esett, hogy a békés otthonból a csatatérre siethetett, idegen országba, Havasalföldére. — Boldogtalan házassága felzavarta élte nyugalmát, lelke elkomorult, kedélye elborúlt, férfiatlanságának öntudata gyötörte s nem csoda, ha futni kívánta szép és kedves hölgyének tekintetét, melyben ő nem láthatott egyebet, mint örökös szemrehányást ; hiába igyekezett őt a nemes lelkű nő megnyugtatni, hogy megelégszik, hacsak »nővére« lehet is.2) 1) Szamosközy Istv. Történeti Maradványai. IV. le. 51. 1. 2) Carillo levele Zsigmondhoz Tasnádról 1596. szept. 24. ("Közölve Szilágyi : Carillo Л. diploinacziai működése 66. 1.) 9»