Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - II.

132 üätitotu zsigmonivnè. El kellett válniok, liogy csak olykor-olykor, egy-egy kis időre lássák viszont egymást, mert Zsigmondnak kín volt neje közelében időznie, pedig — egykorú írók állítása szerint — ha távol volt, alig várta, hogy viszontláthassa. Közel négy évi házaséletük alatt alig voltak együtt mindössze néhány hónapig. A fejedelemnek égette a talpát az erdélyi föld, mindig akadt útja valamerre, csakhogy mennél kevesebb időt töltsön otthon, mígnem végkép oda hagyta ősei hazáját. A fejedelemnő pedig legnagyobb részt a távol magános Kővárban remetéskedett ; jobb volt neki ott, mint Gyulafej érvá rt : ott nem lesliette el senki könyeit, ott, távol a világ zajától, háboritlanúl gyászolhatta keserves életét. Gyulafejérvárt a lakadalmi ünnepélyek zsongását mihamar csatazaj váltotta fel. Sinán basa Havasalföld ellen indúlt, Mihály vajda sürgősen kért segítséget Zsigmondtól. A fejedelem sietett is hűbéresének segítségére, 1595. aug. 27-én elindult a székvárosból s a Barczaságban összegyűjtött sergeit okt. 3-án a Törcsvári szoroson át Oláhországba vezette. Október hava folytonos csatározásokkal telt el, bevették Tergevistet, Bukarestet, Györgyöt (Gyurgyevót), s a törököt nagy veszteséggel űzték vissza mindenfelől. Zsigmond győzedelmesen tért vissza Erdélybe. De lelke nyugalmát a diadal vissza nem adhatta. Nem volt egy nyugodt percze s mintegy ösztönszerűleg kereste az útat és módot, melylyel házassága természetellenes kötelékéből kibontakozzék. így lassanként egy gondolat kezdett érlelődni lelkében, hogy nejétől elvál, inkább lemond a fejedelemségről is s papi életre adja magát. Ez a gondolat, ez a titkos vágy vezethette tollát már akkor, midőn a harczról visszatérve, nov. 29-én Szebenből kérést intézett a császárhoz, engedje meg, hogy kimehessen hozzá ; mintha a jövő évi hadműködés felől óhajtana vele tanácskozni. — A császár decz. 14-én válaszolt, hogy szívesen fogadja. Zsigmond nem soká késlekedett. 1596. elején — nejére és Bocskaira bízván az ország kormányzását. — elindúlt Prágába, a hova febr. 7-én megérkezvén, nagy ünnepélyességgel fogadtatott. Ugy látszik, már ekkor szóba hozta a császár előtt a nejétől elválás óhaját s hogy bíbornokságért oda adná a fejedelemséget ; de a császárnak ezúttal sikerült őt érveivel meggyőzni s lebeszélni. Havonként 28,000 frtnyi segélyt ígért neki a had folytatására, kilátásba helyezte az aranygyapjút s gazdagon megajándékozta. Zsigmond meg is betegedett Prágában, himlőbe esett, a császár saját házi orvosával gyógyíttatta s (Miles szerint) nyilvános böjtöt is rendeltek el felgyógyúlásáért, mert megszerették vitézi tet') Szilágyi : Erd. O.-gy. Emi. III. к. 481. ев 489. 1,