Századok – 1882

Értekezések - WÉBER SAMU - Babonák a Szepességen 769

különfélék. 771 Die cur plura mihi Solis simulacra videntur, Et vacuo mendax ludat imago polo ? Doctrinae fingunt, aliqui ludibria forsan, Adjieient alias disidiisque faces. Aut patriae inala fata palam repentia subsunt, Ungarus aut tristes sentiet ipse vices ? At tu quante Dei longe mendacia pelle Atque Ducem nostrum dextra paterna tegat ! A második, az 1606-dik évben előfordúló háborús zavargásokra vonatkozó tünemény, mely június 6-án mutatkozott, következőképen adatik elő: Kis-Szebenben a nevezett napon, egy nemes, Rákóczy nevü asszony kenyeret sütött. A kenyér felső héjából magas dagály nőtt ki, mely katonához egészen hasonló volt, A katona mellkasa és feje pánczéllal volt fedve, karjai levágva tűntek fel, a mell alatti rész azonban kígyókból állott. Ezen csodálatos nagy feltűnést okozott jelenség először a bírónak, azután a Matricula szerzőjének, és végre az eperjesi német őrsereg tisztjeinek bemutattatott. Ez az alak sem hiában mutatkozott. Mert kevéssel azután már october havában az őrsereg megszökni kényszerűit, Lublón át Sziléziába, mindenütt sanyargatván a szegény parasztokat. Nemcsak ily égi jelek és csudálatos tünemények, de a halottak megjelenései is nagy szerepet játszottak a babona és hiedelmek történetében. Lássunk egynehány példát, Lőcsén 1599-ben sept, 15-kén nagy szélvész közben borzasztó tűzvész dühöngött. Négy óra alatt 28 ház kivételével az egész város, templomaival, tornyaival, iskoláival és városházával rommá és hamuvá lett. »Quis damna loquendo explicet ? aut lacrimis est aequare dolorem ?« — Panaszkodhatott Sturm lelkész e csapás megemlékezésére. A következő évben, 1600-ban még borzasztóbb szerencsétlenség pusztította Szcpcsség fővárosát. Ugyanis a pestis oly hevességgel ütött ki, hogy nemsokára 2500 ember esett áldozatává, azokon kivűl, »kik kertekben, kórházakban és klastromokbau rakáson fekiisznek«, (így ír Bohus). Ezen csapások után, mindjárt a pestis megszűntével csodálatos, és senki által meg nem magyarázható esemény rázta fel a kedélyeket. Azon épületben, mely, iskolává alakíttatott át, kisértetek nyugtalaníták a lakókat. Éjféltájban egész vadászjeleneteket lehetett hallami. A kopók ugattak, a vadászkürtök hangoztak, a kergetett vad szűkölt , a vadászok kiabáltak, az ajtósarkok csikorogtak , miáltal az éji csend annyira felzavartatott, hogy a bennlakó tanú lók nagy rémület között elfutottak a felvigyázó személyzettel együtt. Űröket, azok között tanúit, bátor férfiakat rendeltek a 53*