Századok – 1882

Értekezések - JAKAB ELEK: Kelemen Lajos életének ismertetése. 760

különfélék. 761 Dessewffy megjegyzései fontosak azért, liogy az ifjú verselőben о két nagytekintélyű magyar író már ekkor nagy költői tehetség szikráit látták, versét jelesnek mondották, őt a genius által ihletettnek, s jeles írót vártak belőle. Sajnálom, hogy tévedtem, de a kitűnő verset épen korunkban, sőt ma közleni fölöslegesnek még sem tartottam. A midőn mindenfelől támadnak, államiságunkat kétségbevonva ostromolják, szükséges a nemzeti önérzetnek ébrentartása; kell, hogy minél többször s minél erőteljesebben hangoztatva legyen, hogy e föld a mi hazánk, hozzá jogunk, vele missiónk van, s azt elérni igyekeznünk kötelesség. Az idézett könyvet megvették tán egypár százan, de a politikai lapok tárczáit olvassák 3—4 ezeren s jó az, hogy a tűzzel és erővel írt költemény minél nagyobb körben ismeretes legyen s gyújtson és csüggedéstől óvjon. Tévedésemet jóvá teendő, elhatároztam, hogy már most Kelemenről én is meg fogok tudni olyakat, amik Simonyi úrnak is kikerülték éber figyelmét. Ondicsekvésnek ne vétessék, de ez uekem, a ki 44 év óta foglalkozom irodalmi ügyekkel, nem is igen nehéz: Multa túlit fecitque puer, sudavit etaisit — elmondhatom én is. A magyar tudományosság kulcsait, zárait és sok tárházát meglehetősen ismerem. Csak idő és akarat kell, s hamar megtudok sok egyetmást. A véletlen nem sokára kezembe hozott egy kőre nyomott felszólítási ívet, melyet Kolosvárról, 1831. május 21-én Petrichevich Horváth Lázár, az egykori »Honderű« és »Ungarns Morgenröthe« czímű lapok szellemes, de nem népszerű szerkesztője, a kiről nemsokára szintén némi érdekességeket fogok elmondani, és Kelemen Lajos intéztek Aranyos-Rákosi Székely Sándor, tordai unitárius gymnasiumi rectorhoz, melyben őt »Corinna« czímű s az 1832-dik évben megindítandó zsebkönyvükben dolgozótársúl hívták fel. A felhívást Kelemen is sajátkezüleg kitűnő szépen írta alá, s előttem feltűnt annak egy erdélyi érdemes öreg barátom, szucsági nagybirtokos Kelemen Benő kézírásával való csodálatos egyezése. Minthogy életemben sokszor tapasztaltam, látott és ismert emberek példáiból, hogy a szép ének, versírás, rajztudomány stb. csaknem családi öröklődő képességek : ez azon gondolatra vitt, hogy ennek a szépírású Kelemennek ama másik, szintén szépíróval családi egybeköttetésének kcllvéu lenni, nála Kelemen Lajos felől tudakozódjam : nem rokona-e? nem ismerte-e őt? nem bír-e életéről valami adatot? ha igen, legyen szíves velem közölni. S én e derék emberhez, az én nemes barátomhoz foganat nélkül még soha nem folyamodtam. Csakhamar válaszom érkezett, s abban barátom ezeket írta: »Kelemen Lajos közeli rokonom volt, vallására nézve elébb unitárius, fia Kelemen Zsigmond kir. főkormányszéki kanczellis-