Századok – 1882

Értekezések - JAKAB ELEK: Kelemen Lajos életének ismertetése. 760

7(56 különfélék. tának, a ki nagy tekintélyben állott ; te is ismerhetted, — úgymond — oly notorius különcz volt, mindig Mitrovszky-kalapot viselt; Kolosváratt a magyar kapun kívül jobbra levő emeletes házban lakott, fiát az unitáriusok ottani főtanodájában taníttatta. Lajos szolgált a királyi főkormányszéknél és erdélyi udvari kanczellárián ; 1817. után egy Kis-Ernyében levő birtokrészecskét, mi osztályuk alkalmával neki jutott volt, ő [Kelemen Benő] vette meg Kelemen Lajostól. Tudja azt is emlékezetéből, hogy Bécsben egy herczeg Pálffynál volt nevelő, ott volt lakása, később katholizált. Nejéről nem tud semmit. Meddig élt, azt sem tudja ; gyermekei közül egy fiú kolozsvári gépész, Bayka Péter műhelyében dolgozott. Egyébiránt — így zárja be levelét — Bod Péter, ki neki kortársa és barátja volt, s még most is él Bécsben, többet tudhat ottani életéről s viszontagságairól.« E levél kezembe adta Kelemen Lajos életéről a jónak és gonosznak tudásának kulcsát. Nyomozni kezdettem mind a kir. főkormányszéki, mind az udv. kanczelláriai levéltárban, s mindenütt vezető nyomokra találtam. Egy barátom, Szigethi Miklós honvédezredes, Kelemen Benő veje írt Bécsbe Bod Péternek, a kitől a következő értesítést kapta. »Kelemen Lajost 1831. a gróf Béldi-család felküldötte volt Béesbe, hogy ott, vagy valamely németországi egyetemen magát nevelői állásra kiképezze. El is ment oda, velünk [Bod Péterékkel] egy szekereit ; de már akkor később elvett nejébe szerelmes levén, alig néhány heti ott múlatás után visszatért Kolozsvárra és ott a kir. főkormányszéknél szolgált, mint írnok; később 1837 — 38-ban az erdélyi udvari kanczelláriához ment fel 000 forint évi fizetéssel; de akkor már mint családos ember, ezen csekély fizetéssel ki nem jöhetvén : magát újabban nevelői pályára szánta ; ezen okból először áttérvén a katholicus vallásra, a báró Jósika Sámuel ajánlatára felvétetett nevelőnek a gr. Pálffy gyermekei mellé, [az öreg Kelemen, sőt maga Kelemen Lajos is egy későbbi folyamodványában berezegnek írja], 1200 forint évi fizetéssel és tíz év letelte után 12,000 forint jutalompénz biztosítása mellett. De ott is kevés ideig szolgált, s az 1848-ik évi változások alkalmával ezen állomását is elvesztette. Minthogy pedig kitűnő talentuma ismeretes volt, a megalakult magyar királyi belügyminisztériumhoz neveztetett ki titkárrá ; de annak Debreczenbe távoztakor, más sokkal együtt, ő is Budán maradt, tehát fizetése nem levén, nagy nyomorúsággal küzködött. 1849-ben május 4-ke'től kezdve 21-ikéig minden nap együtt néztük — lígymond a levél tisztelt írója — Buda vára ostromlását és bevételét. A magyar minisztériumnak Budapestre újabban visszatérte útán folyamodott előbbi állomása visszaadatása végett ; de — a mint átalános híre volt, mert írás róla nem költ — azért, hogy Debreczenbe a kormánynyal el nem ment, kérésével elútasíttatott s tovább is nagy nyomó-