Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682

TÁIU'ZA. Mennyivel férfiasabb csak a szécsényi confoederatió fejének is lenni, hiszen a forradalmi vezér bizonyos fokig európai szerepet játszott, s az Európa uralmáért küzdő nagy hatalmak versenyében, e verseuygés tartamáig, nevezetes tényező volt. Hátha a magvar nemzeti párt ezen vezérsége az erdélyi fejedelemség és »minél több rész« uralmával köttetik össze. Az erdélyi fejedelmek sorában nincs senki, Bethlen Gábort sem véve ki, aki fényes tehetségre II. Rákóczi Ferenezczel versenyezhetett volna. Ily férfiú amaz ország élén, lia annak fejedelemségében tarthatja magát, az európai souverainek sorában bizonyára nem jelentéktelen helyet foglalt volna el. Mert Erdélyt, függő helyzete daczára sem lehet olybá tekinteni, mint valamely apró német fejedelemséget. Ezen ország jelentősége területénél — mely épen nem volt csekély — jóval nagyobb volt. A német birodalom állása keleten, Magyarország egysége, az összes Habsburg tartományok és országok ereje csonka, biztosíttattam, hiányos vala, amíg a kültámadásoknak és separatistikus törekvéseknek egy egész ország, egy önállólag szervezkedett állam nyugat és kelet határmesgyéjén szolgált básisúl. Azonban Erdély sorsa már végleg el vala döntve, midőn Rákóczy annak múlólag feltámasztott fejedelmi székébe beleült. Mert »az önálló,« a nemzeti fejedelmekkel és divánülő vezérek által kormányzott Erdély örökre elbukott, midőn Esztergom elesett, s a budai várfokra újból a kereszt lőn kitűzve. Erdély végzete ekkor betetőződött. Nem volt az többé a Bethlen Gábor és Pázmány Erdélyországa. Ami ezután következett, az csak okozat volt, nem mozgató ok. Erdélynek visszakapcsolása a magyar koronához oly tény volt, melyet nem lehetett többé megmásítani. A Leopoldinum Diploma s az Alvincziána Eesolutió alkotmányos kifejezése, törvényszerű formába öntése volt e viszonynak. A kurucz-mozgalom és Rákóczi megválasztatása újból megzavarta azt, de meg nem másíthatta, mert eleve reménytelen volt. Erdély bírása az austriai háznak egyik legfontosabb hatalmi érdeke, melyben nem tágított, nem tágíthatott. — Ezen szempontból ítélendő meg Rákóczinak szívós ragaszkodása Erdélyhez, melynek birtokától függött az ő országos és nemzetközi állása egyaránt. Ezen érdekellentétnek nem lehetett békés megoldása ; a magyarországi békekötésnek legsarkalatosabb feltételét Erdélynek a magyar koronához való visszacsatolása képezte. Viszont Rákóczi megalkuvása Erdély megtartásától volt függővé téve. Es mert ő is tudta, hogy az osztrák ház békealkuvásban sohasem fog Erdélyről lemondani, ez okból igyekezett azt, elég szerencsétlenül, fegyver erejével megtartani ; azért helle a színből folytatott békealkudozásokat meghiúsítani, ami neki éveken át sikerült is. Az egész okmány-készlet, az összes források erre vallanak. Thaly mind ezt jól tudja, csak nem akarja beismerni.... Történetíróink eddigelé a Rákóczi-féle felkelés összes végzetes hibáit a vezér környezetére róni, Rákóczi rövidlátásának, vagy fúlhiszé-Századok. 1882. VIII. füzet. 48