Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682

698 'Г Ált HZA. kcnységének minősíteni, s ezzel az egyéni felelősséget egy minimumra redukálni szokták. Éu nem vagyok azon nézetben. Kekem igen magas fogalmaim vannak 11. líákóezi Ferenczröl. Teljesen igazat adok Tlialynak, hogy nem Széchényi Pál e kornak »legkiválóbb alakja« — amit éu soha, nem is állítottam, feleslegesnek tartván az ilyetén osztályozást történelmi alakok között — lmnem kétség kívül Rákóczi az. Saját hívei szeretik Bercsényit »rosz szelleme« gyanánt feltüntetni, magát Rákóczit intik, hogy sugalinazásaira ne hajoljon sth. Pedig Rákóczi messze kimagaslik összes követői, ki Bercsényi felett. Gazdag értelmisége széles látkört nyitott neki, s az európai politika szövevényeibe talán egy korabeli magyar embernek sem volt olyan avatott, mély bepillantása, mint neki. О rendesen vezetett, midőn vezettetni látszott, és érett számítással jutott bizonyos eredményre, melyre a viszonyok véletlen alakulása folytán mintegy reá kényszerítettnek tűnik fel, vagy tűnteti fel önmagát. <> a legnagyobb mértékben mestere volt annak a rhetori pathosnak nemcsak az irályban, de a pose-ban is, mely mindenkor oly varázserővel hatott a magyarra, nemcsak Rákóczi Ferencznél. Hanem azért valódi lénye felette szövevényes, s egyes tényeinek jelentősége, hordereje nein ezen szónoki nyilatkozatok alapján ítélhető meg. Rákóczi élete s egész valója még arra az éles anatómiai elemzési-e vár, melyet az ilyen nagyérdekü, bonyolódott, sokban homályos probléma igényel. Az elfogultság s alanyi imádat azon foka, ínely Thalyban az évek folyamában kifejlődött, öt erre képtelenné teszik, daczára annak, hogy a források, a történelmi anyag felett oly mérvben rendelkezik, mint senki más. De még e források használatában is megzsibbasztja subjectivitása. Igy ellenemben hivatkozik Rákóczinak, József császárhoz intézett egy 171l-ki engesztelő levelére, mint a mely »a magát százszor is megalázni kész« lelkületéről tesz tanúságot. Pedig hát Thaly jól ismeri a levélváltást, mely erre Rákóczi és Pálffy között bekövetkezett. Rákóczi már a császár czímezésében is nehézségeket támasztott. S ezen levél után Rákóczinak még számos nyilatkozatára, de főleg cselekedetére utalhatni, incly épen ezen kiengesztelésnek meghiúsítását czélozza. Thaly erre persze azt fogja válaszolni, hogy az én törpe skepsisem le akarja rántani piedestáljukról a nagyokat, hogy üldözöm a »bujdosót« »a rodostói remetét,« (Ugyan miért tenném azt ?) Mert a Thaly catói lelkülete és nézlete nem enged kifogást, nem ismer középutat és árnyalatokat. О tényleg csak angyalokat és ördögöket látszik ismerni ; eszményi szeplőtlenségü alakokat és erkölcsi szörnyetegeket. A történelem az ő tolla alatt valóságos demonologiává változik. Csak emberekkel, mint fentebb mondám, nem számol, a valóság élő alakjaival, kikben jó és rossz vegyest jelentkezik, s a fényt árnyék kíséri. Amiért én dicsvágynak és hatalmi érdekeknek fenforgását említém — mely pedig minden történelmi aetióban feltalálható lesz — azért ő mindjárt catói szigorral, de kétes logikával következtetve, azt iinputálja nekem, vagy helye-