Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682

TÁRCZA. 691 mondjam egy katholikus liga szövetségesévé váltak, mig Bécsben, főleg Kolonich halála után, épen a vallási kérdésben voltak aránylag a legnagyobb coneessiókra készen. A tengerparti protestáns hatalmak beleavatkozása a békéltetés müvébe, a legnagyobb bizalommal kellett, hogy eltöltse ezen irány híveit. Ezek között kiváló helyet foglalt Okolicsányi Pál. О első sorban a protestáns ügynek volt bajnoka, és Széchenyi még 17 05-ben panaszkodik: Simulatus Catliolicus ille (Szirmay), alter Lutheranus .... omni eonatu promovent haeresim,.... retardant omnimode tirmanda I'aeis eonsilia. Később az érsek mindkettejével teljesen kibékült, mi úgy a saját nyilatkozataiból, mint főleg az angol követi jelentésekből kitűnik. Mert hát Okolicsányi Pál nem volt sem labancz, sem kurucz, hanem magyar s igen erősen lutheránus. IIa ezen mértékkel mérjük, s a XYIII-ik század első tizedében ezen álláspontnak is meg volt a maga relativ történelmi jogosúlfsága, bármi kevéssé feleljen meg a mi eszményünknek, akkor Okolicsányi Pált talán inkább illeti meg az én elismerő felfogásom, mint a Thaly szenvedélyes kifakadása. Visa czimzetes püspökről tanulmányomban csak annyi mondatott, hogy »szintén fogva volt.« A jegyzetben idéztem ugyan az angol követi jelentést, mely szerint Munkácsra vitetett volna várfogságba, de liozzátevém : »e rémhír tudvalevőleg alaptalannak bizonyult«, — mely észrevétel úgy a Visa munkácsi fogságára, mint az Okolicsányi, Iválmáncsay s Szmertnik lefejeztetésére vonatkozik. A Thaly felvilágosítása szerint is Visa letartóztatva volt. Tárgyamra ez a tény csak annyiban tartozott, a mennyiben az érsek kedélyhangúlatára befolyt és idézett jegyzetem szerint (lásd »Századok« áprilisi füzetét 296. lap.) »sok valószínűség szól a mellett, hogy maga Széchényi Pál-is e hiedelmet táplálhatá.« En nehánv lapon nem írhattam meg a Rákóczy-féle felkelés részletes történetét s azért hallgattam Brennerről is, — mit Thaly egy jegyzetben (1. »Századok« 490. lap) szintén szememre vet — holott ennek érdekes történetét igenis ismerem, sőt rövideden írtam is róla, ugyancsak a »Századok«-nak Thaly szerkesztése alatt megjelent, egyik korábbi évfolyamában. Hogy a jószágelkobzás kimondása egy Széchenyi ellenében kurucz részről, mennyiben volt méltányos és igazolt, vagy sem ? arról a fentebbiek után Thalyval nem vitatkozhatom. A magyar párttényezök jellemzésénél, tanulmányomban többek között, ez a megjegyzés foglaltatik : »az ország törvényes föméltóságai Bécsben székeltek.« Thaly ezt is difficultálja, anélkül, hogy közelebbről okadatolná kifogását. A »székelni« igének értelmezése, helyes vagy helytelen használata képezheti e kifogás egyedüli, igen erőltetett alapját. Mert, hogy az általam nevezett országnagyok az orszátj törvényes föméltóságai voltak, azt Thaly csak nem fogja kétségbevonni ; hogy az illetők Bécsben tartózkodtak, hasonlóképen tény ; engemet arra oktatni, hogy a kanczellária kivételével, ezen méltóságoknak hivatalos