Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682

690 tárcza. síik, magyarázzuk, czáfolgassuk ; de megegyezésre alig jutnánk. S azért részemről ezen válaszszal bezártnak tekintem a vitát ! Hanem térjünk vissza Ónodra. Rákóczinak önvallomása szerint (1. emlékiratait) jóval korábbi eltökélése, bogy »számot fog kérni Túróczmegyétöl,« az a sajátszerű indulatoskodás, melylyel saját személyét, a múltban érdemeit, lemondását vetette latba, a miért a gyűlés hallgatott és nem sietett neki nyomban beszéde végeztével »elégtételt szolgáltatni« Túróczmegye követeivel szemben — s Bercsényi gyűlölködő magaviselete a követek beszédje alatt, izgató fellépése, midőn Rákóczi távozni indult — a Thaly által említett, mert Rákóczi által ilyképen elbeszélt tény, miszerint »kardot rántván, kardja fokával Rakovszki hátához vágott« mi jeladás volt azon vérengzésre, melyben kétségtelenül a Károlyi Sándor csapása volt a halálos csapás ; mindez a lehető legkedvezőtlenebb színben tünteti fel maguknak a vezéreknek magatartását, melyet én különben tanulmányomban meg sem említek vala. Ép oly kevéssé, minthogy abban sehol sem találtam »kedvesnek, nagyrabeesültnek Károlyi Sándoromat,« (sic). Mert én Károlyi Sándorról szószerint annyit mondtam, hogy ő »az a férfi, ... ki évek múlva hivatva lőn, mintegy az érsek friss sirhantja felett, megkötni, formába önteni azon békemüvet, melynek eszméi és létesűléséért amaz éveken keresztül küzdött és fáradott,« »Erkläret mir Graf Oerindur, Diesen Zwiespalt der Natur ! « Hát azt könnyű megmagyarázni. A Thaly észjárása szerint, egészen lehetetlen, hogy valaki hazájának valami jót tegyen — nem hogy olyan határozó, honmentő tényt hajtson végre, milyennek én a szatmári békekötést tekintem — a nélkül, hogy ennek elkövetőjét ne tekintsük mindjárt félistennek, vagy legalább is kifogástalan hősnek, mert emberekkel, gyarló, rossz vagy önző emberekkel, kik néha a leghelyesebb cselekvési módot követik a közügyek terén, Thaly nem képes számolni. Amint hogy nem képes felérni, hogy meleg szív és nemes hajlamok mellett és igen eleven nemzeti érzelemmel, igen önös politikát lehessen követni, mely a haza vesztére szolgálhat. De erről alább. Én azt is egész természetesnek találom, hogy Thaly feltétlenül pákzát tör Okolicsányi Pál »a vén cselszövő s alattomos bujtogató« felett — hiszen ez Rákóczinak igen kényelmetlen követője volt, a mi untig elég ok arra, hogy Thaly excommunicálja. Pedig tessék csak kissé számbavenni az ügyek állását. A felső-magyarországi megyék nemessége, főleg a lelkiismereti szabadság, a szabad vallás gyakorlatában szenvedett sérelmek miatt ragadott fegyvert és csatlakozott a felkelő táborhoz. Az Ausztriától és a Habsburg háztól való elszakadás szándoka távol állott ezen felvidéki lutheránus státustól. A viszonyok sajátszerű alakulása folytán, a felkelő táborban a legkatholikusabb király, hogy ne