Századok – 1882
Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682
tárcza. 689 hitegetésnek szükségképeni folyománya volt áz ; felte'telc azon formális ivott szövetsc'gnek, melyet Rákóczi az elszakadás kimondása által, a franczia udvarral ve'grc köthetni veit; egy kiszámított terv, melynek előzményei több évvel nyúlnak vissza a múltba ; a kuruez politika sarkköve. Hanem Thaly szerint ez csak véletlen, mintegy a császáriak által előidézett fordulat vala. Ez a Thaly Kálmán történelmi hűsége ; igy értékesíti ő azon széles adat-ismeretet, melylyel II. Eákóczi F. korára nézve kétségtelenül rendelkezik. Hogy a Rakovszky és Okolicsányi felkonczolásában mi volt az eleve kiszámított, mi a hirtelen fellobanás? a Thaly inkább criminalista, mint történészi distinctióiba gyilkosság s emberölés között — mind ebbe én e helyütt bele nem bocsátkozhatom, mert a források, a szemtanuk s érdekeltek naplói, levelei, a hivatalos jelentések, épen az árnyalatokban, melyeken az egyéni beszámítás és felelősség fordúl, felette ellenmondók, s ez a kérdés még pusztán ténykörülményeire nézve is tisztázatlan. Az ilyen tisztázatlan kérdéseket pedig futólagos észrevételekkel, egyszerű állításokkal mintegy fedzeni, veszedelmes dolog ; a kútfők alapján pedig kimerítően tárgyalni, annak itt sem helye, sem szüksége. En az ónodi gyűlés és tragikuma tényét — mely tragikum hőseiül én nem az ott elesett áldozatokat tekintem — egyszerűen felemlitém, az egész felfogásomnak megfelelő kitételekben ugyan, de minden személyi megnevezés vagy czélzás nélkül, egész általánosságban »forradalmi lázról« szólva. Thaly úr azonban minden ok vagy csak plausibilis ürügy nélkül, engemet oktatni kezd arról, a mi különben minden iskolai kézi-könyvben bent található : hogy ki rántott kardot, ki nem ? hogy Rákóczi, Bercsényi és Károlyinak mi része volt e vérengzésben, mi nem ? Ez különben igen érdekes lélektani vonás, mel\r a Thaly egész írói egyéniségére és történészi módszerére jellemző világot vet. О t. i. egy perezre sem képes generali s álni, személyektől eltekinteni, a történelmi mozgalmak és események széles rétegű alapjára, a tömeges actióra, gondolni. Mihelyt e korszak bármely mozzanatáról van szó, ő előáll a Rákóczi személyével ; ez az egész történet II. Rákóczi Ferencz személyes élettörténetévé válik s ezen élettörténet, egy költőileg átihletett apotheosissá. Az én nyugalom és tárgyilagosság után küzködő szenvtelen felfogásom, mely a történelemben a tömegszerü, az általános mozzanatok és tünetek kutatására irányúi s az egyéniben is ezen általános hatások visszatiikrözését keresi — ez a talán száraz felfogás, mely után különben »történetíróink legifjabb nemzedéke« általában törekedni látszik, az bizony sehogy sem egyeztethető össze azon epikai lendülettel, és lyrai érzelmességgel, melyet Thaly Kálmán kifejt. S én érzem, hogy minél tovább fejtegetünk és magyarázunk egymásnak, annál engesztelhetetlenebbül szétágaznak nézeteink, felfogásunk. E kornak egész történetét kellene újra megírnunk hogy az ellentéteket és cllenmondásokat kölcsönösen kiderít-