Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682

686 TÁRCZA. tudta ezt s ezért volt a Stepney állása ez udvarnál oly nehezen tartható. ») Ez tehát »az az idegen miniszter«, kiuek ténybeli adataira, a mennyiben a bécsi köröknek Széchényi iránt követett magatartását illetik — és részben általános benyomásaira, nézeteire kiválólag hivatkozám. Ha ily férfiak az alkotmányos és lelkiismereti szabadság szeretetteljes féltése, a magyar nemzetnek, söt szabadságharezainak benső, mintegy önkénvtelen, méltánylása daczára, mindvégig nem képesek legyőzni »a gyanút és bizalmatlanságot, melyet a magyar felkelés támasztóinak és vezéreinek önzetlensége tekintetében táplálnak« — mint tanulmányomban megjegyzém vala — ez oly jellemző tény, melynek egyszerű constatálása ép oly jogosultan, a mily sziikségszerüleg történt. Mert Thaly Kálmán végzetes csalódásban él, midőn azt hiszi, hogy a felkelő vezéreknek önvédelmi szándékkal és cze'ltudatossággal írt emlékiratai, önéletleírásai, kizárólagos avagy csak megbízható támpontul is szolgálhatnak, valódi lényök, törekvéseik és felelősségük, erényeik és bűneik helyes megértésére, megmérésére. Mielőtt azonban ezen utóbbi pontra rátérnék, melyen a Thaly ellenvetéseinek súlya fordul, néhány apróbb megjegyzéseire kivánok rövideden megfelelni. Thaly »jellemrajzi caricatúrának« nevezi azon felfogásomat, mely szerint, az akkori osztrák katonai, hivatali és politikai tényezők felett, fejedelmi magaslatban látom lebegni a koronát és hordozóinak szellemét. Hogy miképen értem eme »fejedelmi magaslatot,« az tanulmányomban valamivel lejebb azzal van megmagyarázva, »mintha ez uralkodók kisebbnagyobb mérvben mindig bizonyos sejtelmével bírtak volna azon igazságnak«, hogy saját országaik, uralmuk biztonsága követeli meg első sorban a magyar nemzet történeti jogainak tiszteletben tartását. Ez a ]) A lefolyt nyárhóban, köríilbelől azon időtájban midőn a fentebbi sorok a Történelmi Társulat ülésén felolvasásra kerültek, Westminster Abbey emlékkövei és sírtáblái között bolyongtam. Sok világhírű és sok drága nevet találtam e kövekre vésve, de engem egy sem vonzott és hatott meg akkora közvetlenséggel, mint a Stepney Györgyé. Mert a bécsi követnek, nemzetünk e hü, ragaszkodó barátjának is hely jutott a halottak e fényes gyülekezetében. Mellszobra ott áll a templom déli oldalhajójában jobbról, fali relief díszítmények között, két pufók angyaltól környezve ; alól egy latin felírás, mely hona szolgálatában szerzett érdemeit dicsőíti, míg oldalt a márvány babérkoszorú levelein, diplomatiai küldetései vannak felsorolva. E sorozatban, melyben a legtörpébb német fejedelmecske is meg van említve, sajnálattal nélkülöztem Magyarország említését. Mily jól esett volna a Rákóczi nevét olvasnom a szigetországi pantheon egyik félreeső zugolyában ! Stepney szobra széles arezot mutat — inkább nyílt és jóságos kifejezéssel, mint szellemes vagy szabályosan szép vonásokkal. L. Gy.