Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682

tárcza. 687 »némi sejtelem« csak nem valami túláradó lojalitás, Én ezen fejedelmeket tisztán a magyar politika, a nemzeti érdekek szempontjából Ítélem meg. Ezen szempontból, egy I. Lipótot, minden középszerűsége és gyarlóságai daczára, a ki egyezkedni akar a felkelő magyarsággal, méltán felülállónak tekinthetém még egy Savoyai Eugén felett is, a ki fegyverhatalommal letiporni és megnyügözni akarja Magyarországot. Ámde Thaly »Észrevételeiben« jónak látta elhallgatni, hogy »ezen (osztrák) tényezők felett« látom én lebegni a koronát; I. Józsefről pedig Thaly tanácsosabbnak tartja egyáltalán nem szólani ; tudván, hogy ezen uralkodóról az 1715: I. Deere tum Praefatiójának, talán a kifejezésben túlzó, de lényegében igazolt megemlékezését, mint »Princeps quippe et Monarcha ab omnibus ainabilis et desideratissimus« a történelem is ratifieálta. De az I. Lipót kormányzásának minden bűnei és alkotmánysérelmei közepette, midőn a bécsi körök összes törekvései, a Kolonich által pártfogolt spanyol és olasz barátok famósus tervezetei szerint, a magyar alkotmány és szabadság teljes elnyomására, Magyarország »beolvasztására« irányultak, nem-e azt tapasztaljuk, hogy midőn a magyar íőméltóságoknak, magának Széchenyi Pálnak, közvetlenül az uralkodóra appellálhatni sikerül, e merényletek végleges foganatosítása mégis inegakadálvoztatik, vagy legalább függőben marad ? Lipót császárnak Széchényihez intézett levelei azok, melyek azon pillanattól fogva, a mint a Kákóczi-féle mozgalom komolyabb mérveket ölt, a kibékülés és kiegyezés szálait Bécs és Magyarország között szövik és fentartani igyekeznek. Nem rendelkezvén az eredeti fogalmazványok megtekintése felett, vonakodtam ezen nyilatkozatokból amaz uralkodókra nézve a legszélsőbb egyéni következtetéseket vonni. Ezt tanulmányomban határozottan hangsúlyoztam ; ez az az önbevallntt tudatlanság, melyet Thaly úr jónak lát szememre lobbantani »Akarom megmutatni s kegyelmetek is lássák, hogy igaz magyar vagyok s nem kivánom-e nemzetemet s hazámat conserválni, egyedül a csendességet országunkban siettetni és az ártatlan vér ontását is elkerülni « írja <jr. Pálffy János egyik, 1711-iki levelében Károlyi Sándornak önjellemzéseííl. A magyar történelem Ítélete is ezzel egybehangzó volt a folyó év junius hó 2-áig, midőn Thaly Kálmán« Észrevételei« napvilágot láttak s a nemzet egy uj »szörnyeteggel« gazdagodott. Tanárky Gedeon »Magyarország Helyzete az európai Államrendszerben« czímü kitűnő tanulmányában egyenest Széchenyi Pál és Károlyi Sándor közé helyezi a Thaly »szörnyetegét,« gr. Pálffy Jánost. S annak a férfiúnak hervadhatatlan babérjait, ki József császár halála után a bécsi udvari és politikai köröknek valóban »nemzetgyilkoló« szándokai ellenére, a saját felelősségére, mintegy keresztül erőszakolta a szatmári békekötést s igy a tiz évig polgárháborúban vérzett és kimerült magyar népnek a végső kiirtástól megkimélését — mint maga mondja »conservatióját« munkálta : alanyi kifakadások soha sem fogják kissebbíthetni.