Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682

tárcza. 685 nemzeti ügy számvivöivel közvetlenül e'rintkcztek, ők oly magas európai színvonalról pillantanak be a magyar-osztrák viszály tüneteibe — hogy az ö bizonyítványuk talán mindenek között a legbecsesebb, már csak azért is, mert ők elvégre is a legkevésbé közel érdeklettek. Ilanem Thaly magára, gr. Széchenre hivatkozik, midőn rosszalja, hogy én oly feltétlenül adok hitelt »a hazai viszonyokkal kevéssé ismerős idegen miniszter : Stepney ítéletének.« Igen is, a gr. Sze'chen bírálatának erre vonatkozó soraiban foglaltatik bizonyos kifogás — the soft rebuke — t. i. hogy a nemes gróf Stepneyt nem volna képes »feltétlenül megbízható tanúnak tekinteni, természetesen csak ott, hol véleményeiről és Ítéleteiről és nem ott, hol tényleges állításairól van szó.« Gr. Széchen azután egy hosszabb passusbau indokolja is ezen tartózkodását (1. a »Századok« f. é. április havi füzetét) és én készségesen megliajlom ebbeli aggályainak igazoltsága előtt. Mert gr. Szécseu soraiból, főleg az Onno lvlopp müve idézéséből félreismerhetetlenül kitűnik, hogy ö a Stepney elfogúltságát, sőt rosszakaratát a Habsburgház s az osztrák érdekek ellen irányzottnak tekinti, s ehhez képest az angolok ítéletét nyilván ott nem tartja megbízhatónak, hol az oly kíméletlenül, minden fentartás e's kivétel nélkül, az osztrák államférfiak, az osztrák álláspontnak elitélését, gyűlöletét, sőt becsmérlését tartalmazza. S e tekintetben magamnak is vannak aggályaim, vájjon a cseh-német állambölcseség iránt táplált megvetésemnek alanyi érzülete nem ragadott-e túl azon korlátokon és megkülönböztető mérsékleten, melyet a történetírói tárgyilagosság, s a történetpolitikai belátás kellő érvényesülése mellözhetlenül megkívánnak. Igen, egészen kétségtelen, hogy az angol és holland ügyvivők, és nem kevésbé az angol udvar s a németalföldi statusok teljes rokonszenve, a magyar felkelő táborban, a magyar nemzeti aspirácziók részén áll. Ha érdekük az osztrák hadierő felszabadúlását és concentrátióját igényelte is : érzelmeik azért csaknem kizárólag a magyar alkotmány sértetlenségéért s a protestáns vallás-szabadság biztosításáért buzogtak. S ez az érzelem egész eljárásukban az uralkodó ; talán a diplomacziai ügyvitel igényei ellenére is. Onnan van aztán, hogy ez az angol-holland »niediatio« az egész Rákóczi mozgalomnak egyik legörvendetesebb, legtisztább lapja — a minthogy a franczia udvar 113-omorúlt hitegetése s a felkelő vezérek sajátszerű hiszékenysége, önámítása — e mozgalomnak legvégzetesebb, de egyszersmind legdisztelenebb és legszomorúbb fejezete is. Ezen érzelmek kétségkívül Stepney Györgynél nyilvánúlnak legszenvedélyescbben. Midőn maga a monarchiától távol, Marlborough táborában tartózkodva, az újonnan érkezett Palmes ideiglenesen informálja öt az osztrák-magyar bonyodalom legújabb mozzanatairól, bizonyos osztrák csapatösszpontosítások hírénél, melyekről a felkelő sereg tönkretételét várták Bécsben, hozzáteszi : So, your magyars will be beaten, — igy az On magyarjait meg fogják verni. Annyira megszokta már az angol diplomaezia is Stepneyt a magyar ügygyei azonosítani. A bécsi udvar jól