Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682

684 tárcza. dúsa nélkül, megeleveníteni képes. Az az alak, melyet én választottam, — bárha legalább is egy évtizede, hogy annak szellemi körvonalait elmémben kidomborítani igyekezem, — nem olyan természetű, a nemzeti köztudatomba még sokkal kevésbé által ment, hogy az életrajzi adatokra, mint köztudomásuakra, nem is reflectálván, néhány általános lélektani jellemvonás elsorolására szorítkozhattam volna. Kénytelen voltam tehát áthágni a pályázati feltételek által vont korlátokat, és eleve számítván ama birálók bölcs belátására s indokolt elnézésére, kiket a történelmi társulat majdan kebeléből kiküldendő lesz, — némely általános történelmi adalékra vagy szempontra is bátorkodtam hivatkozni, mely szorosan véve a Széchenyi Pál egyéniségén kivűl feküdt. Töredékesen, a tények és adalékok legáltalánosabb megérintésével tevém azt és tanulmányom szövege mégis a kimért terjedelmet háromszorosan meghaladta, mig maguk a szükséges jegyzetek ezenfelül még külön három lapnyi tért foglalnak el. Ily körülmények között, ezen jellemrajz keretében, még körülményesebben belehatolni akár a személyes részletekbe, akár az általános történeti kérdésekbe s igy felhordani azon egész adatkészletet, melyet a tárgygyal való foglalkozásom közepette absolváltam : ez egyszerűen lehetetlenné tette volna, hogy dolgozatom egyáltalán tekintetbe is jöjjön, mert ily módon már külterjedelemre nézve is egészen más valami vált volna belőle, annál, mit a pályázat Idvánt. így történt, hogy számos olyan forrást nem idéztem, melyet közvetlenül az írás folyamában használtam, mint : Bél, Wagner, Benger, Katona, Pray, Fiedler, Szalay, a »Histoire des Révolutions«, »Feldzüge des Prinzen Eugen«, a Thaly munkái s az általa kiadott Rákoezi-tár levelei és naplói : Az én főbűnöm Thaly szemében, ugy látszik, épen az, liogy ezen utóbbiakat nem idéztem. A dolog természetéből folyó, hogy a Rákóczi-tárból kiválólag azon három kötetet értékesítettem és idéztem, mely az angol és hollandi közvetítésnek okmánytárát képezi. Ezen becses, aránylag ujdonszerzett anyag, irodalmi feldolgozásban, még egyáltalán értékesítve nem volt s ez értelemben a gr. Széclien elismerő nyilatkozata, Thaly úr minden nelieztelése daczára, igenis megilleti forrás-készletemet. Mert a történetírás szempontjából, az »adatbőséget és fontos kútfőismeretet« nem az teszi, hogy bármely alárendelt részletre, vagy obseurus névre vonatkozó okmányok az eredeti nyalábból másoltassanak, és per longum et latum közöltessenek, mely eljárásra igen közel fekvő példákat hozhatnék fel — hanem teszi a használt adatoknak — bárhonnan is kerüljenek azok — belső értéke, fontossága, s a történelmi fölfogás, és feldolgozása tekintetéljen lényeges újdonsága. E kellékek a legnagyobb mértékben meg vannak amaz angol és hollandi ügyvivői jelentésekben, és levelekben, melyek itt szóban forognak. A bécsi udvarnak hangulatát, érzületét Magyarország s a magyarországi iigyek iránt, viszonylását a hazai és nemzetközi tényezőkhöz, oly élénken tükröztetik vissza ezen idegenek tapasztalatai és feljegyzései, ők jóformán az egyedüli részrehajlatlau tényezők, kik a