Századok – 1882

Értekezések - PESTY FRIGYES: Radich Ákos: Fiume közjogi helyzete ism. 662

TÖRTÉNETI IRODALOM. 674 Tudjuk, hogy a Frangepánok a magyar királyok adományából a tengerpart nagy részét bírták; 1193. évben kapták a modrusi grófságot, 1223. évben ebhez Yinodol megye csatoltatott, a melynek 1251. évi határjárásából kitűnik, hogy ez még a Fiumara folyón túl is terjeszkedett; 1260. évben IY. Béla Zeng városát advmányozta a családnak, stb. Yalami módon Duino istriai urak, kik a görzi grófok hűbéresei voltak, Fiume birtokába jöttek, mert ezek 1312. évben a fiumei vámokat és husmérési jogot egy velenczei embernek hat esztendőre bérbe adták, tehát földesúri jogokat gyakoroltak; már 1338. évben Fiumét ismét a Frangepánok bírják, és a velenczeiek panaszt emelnek, bogy e városban hamis pénz (soldi) veretik. Hogy a köztársaság akkor — mint Racki írja — Fiumét Horvátországhoz tartozónak tekintette volna, arról a forrásokban semmi nyoma, Az 1358-ban élt Frangepan Bertalan Fiume terűletét és várát (terrain et Castrum Fluminis) zálogjog czímén vette igénybe, de az ő fiai István és János' 1365. ápril 1-én Duino Hugo és testvéreivel Fiúméban oly egyezségre léptek, mely által e város birtokáról lemondanak. A Duino családról Fiume a Walsee-család, ettől az osztrák berezegek birtokába ment át, a mi 1510. évben történt. Mind ezen változások a magánjog körében mozogtak, de a magyar királyok nem voltak elég szemesek azon körülmények fontosságát felismerni, melyek e változásokkal kapcsolatban álltak. E birtokátruházások főleg akkor lettek veszélyesekké, mikor osztrák berezegek részesültek benne. A XVI. század elején II. Lajos király már annyira ügyefogyott volt, hogy országát minden oldalon nem lévén képes védelmezni, sógorának Ferdinand főkerczegnek, Krajna és Istria urának 1522. év deczember 22-én több horvátországi várat átadott, melyekbe ez német őrséget rakott, sőt még a likai és korbaviai fensík védelmét is reá bízta. A főherczeg Zeng, Klis, Krupa, Jajcza stb. várakat azonnal megszállotta. E korban kezdtek csírázni a későbbi katonai határvidék intézményei. Keletkezett a varasdi generalatus, mely a stájerországi rendek befolyása alatt állt, utóbb a károlyvárosi, mely ennél még jóval terjedelmesebb volt, A terület, mely a magyar törvény és alkotmány hatása alól kivonatott, mindinkább nőtt, a nemzet befolyása üres szóvá törpült, Nem kell részletesen jellemeznünk, mi volt a katonai végvidék, — még most is szánkban van annak íze. De emlékezvén annak keletkezésére, érteni fogjuk, hogy ezen absolutistikus vízözönben, mikép merülhetett el Fiume Magyarországhoz tartozandóságának tudata, és mikép került az osztrák tartományokat igazgató közös politika körébe. E korban nemcsak a területek históriai határai elmosód-