Századok – 1882

Értekezések - ZILAHI KISS BÉLA: Ábel Jenő: Egyetemeink a középkorban ism. 62

62 TÖRTÉNETI IRODALOM. 62 látjuk nála a divatos hibák példáját: a foh/lánm\k használatát ezek helyett : következtében, által, végett, miatt, nálfogva, stb. ; látunk szerzőnél néha szokatlan erőltetett szavakat és szófűzéseket pl. eszméitető, nyomatékoltan, nyilvány, kezdeményi kísérlés, idétti (felfortyan, felförmed pórias, Ízléstelen kifejezések, melyeket nem szokás mívelt körben férfiról, Íróról s munkánk hőséről mondani) stbeff, de látunk néha egy jó magyaros szófűzést is. Szerző néhol nem csak száraz, de fanyar, különösön polemicus jegyzeteiben, melyekkel kár volt vesződni s érdekes munkáját megzavarni ; s igaz ugyan, hogy szerző stylusa gyarlóságai miatt megkísérti a mentegetőzést 244 — 245. lapon, de ezzel nemcsak nem javítja meg hibáit, de sőt szaporítja, mert mentségéből azt lehet következtetni, hogy ő tulaj donképen jobban is meg tudta volna írni művét, de elhanyagolta, vagy mert nem volt jól hangolva, már pedig az ilyen mentségek, még ha igazak volnának is, semmi jogosultsággal nem bírnak. Szólnunk kellene még szerzőnk felfogásáról s magáról az egész műről — de ebbeli véleményünk, minthogy a műnek csak első része van kezeink között idő előtt való lenne, s így ítéleteink összegezését arra az időre halasztjuk, mikor majd az egész munka kezeink között lesz. Annyi bizonyos az eddig közlött részből is. hogy Csaplár Benedek derék munkát végez s tegyenek ellene kifogást a sty listák, sőt nyelvészek is, munkája a XVIII-ik századi hazai történelem egyik érdekes lapját fogja képezni. —к —s. Egyetemeink a középkorban. Irta Abel Jenő, kiadta a m. tud. Akadémia irodalom-történeti bizottsága. Budapest, 1881. 97. 1. A m. k. Akadémia irodalom-történeti bizottsága pár év előtt alakult csak; úgy hiszem, félszázados Akadémiánk kebelében ez a legifjabb szövetkezet. De már a kezdet küzdelmes éveiben is derekas munkásságáról adhatunk számot. Csupán a »Corpus Poetarum« három kötetét, Ábel előttem fekvő művét említem biztos zálogaiként annak, hogy működésétől a magyar szellem, a magyar műveltség története becses szolgálatokat, tanulságos földerítéseket várhat. Bizonyára egyetemeink középkori állapotának ismerete nemzeti történetírásunk szempontjából is fölöttébb érdekes és tanulságos. Az a kép, melyet annyi dicscsel s annyi gyászszal körülvett múltunkról alkotunk magunknak, csak úgy teljes, ha ismerjük ama forrásokat is, melyek nálunk a szellem világát élteték. A harczi dicsőség, a politikai ildom és tapintat mellé szé-