Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - II. 643

ÉS YELENCZE. 655 való, liogy László Apulia (Nápoly) felséges királya a dalmát részekbe megyen, a melyek neki alávetvék és engedelmeskednek, azon szándékkal, hogy Magyarországot elfoglalja és annak birtokába lépjen, szükséges tehát, tekintetbe vévén a mi kézzel fogható érdekünket iránta, a ki most már mindkét tengerpartnak ura, jóindulatot és szeretetet tanúsítanunk és őt sokféle okokból és tekintetekből barátunkul megtartanunk. Ez okokból tehát javasoltatik, küldjünk három főkövetet Dalmácziába, a kik a mondott felséges király színe előtt megjelenvén, őt uraságunk nevében üdvözöljék oly módon, a mint azt részökre az e czélból kiküldendő bizottság megállapítani fogja.« (Ezután áttér az indítvány a követség gazdasági ügyeire, hány szolgát vigyenek magukkal, mennyibe kerüljön a vállalat stb.) A másik párt e javaslatot elhamarkodottnak tekinté. »Még nem tudjuk, mondják, mikép fog kiütni a dolog, bemegy-e a király most Magyarországba, vagy nem, megkoronáztatja-e magát Jadrában, vagy pedig csak az országban (azaz annak belsejében), a mint azt eddig valamennyi király tette, mindezek pedig oly jelentőséggel és súlylyal bírnak, s oly annyira tekintetbe veendők, liogy a párt szükségesnek tartja, hogy némi várakozással legyenek s csak akkor határozzanak ezen, roppant- következményeket maga után vonható ügyben, ha jobban meggyőződtek a helyzet mibenlétéről.« Yelencze most is eltalálta a helyes utat, az utóbbi javaslatot emelvén határozattá.1) SZALAY JÓZSEF. Monumenta Slav. Merid. 478. — Bonfmius szerint DIII. LH. ed. 1744. 299. 1. Velencze »pecuniis et navibus« segítette Lászlót. Föntebb láttuk, hogy László ugyan folyton ostromolta a köztársaságot a szövetségért, de azzal mindannyiszor elutasíttatott. Az utóbbi határozat pedig arról tesz tanúságot, hogy Velencze még a királyul tisztelése iránt tett indítványt is elvetette. Az egész segítség teliát nem állott egyébből, mint a mit mai nap »jóakaratú semlegesség«-nek nevezünk. Miután pedig a nem kötött szövetségnek, a nem szolgáltatott segélynek díjjá nem lebet, hamis a dolog természete szerint Darunek azon állítása, hogy László átkelése előtt szerződésileg kötelezte magát Jadra átengedésérc. (Botzenthal-féle átdolgozás II. 3.)