Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - II. 643

654 NÁPOLYI LÁSZLÓ TRÓNKÖVETELÉSE hetése czéljából búcsút osztogatni, kiközösítés alú] föloldani, eretnekeket és az avignoni pápa liíveit fölmenteni.1 ) Vilmos osztrák lierczeggel is befejeződtek az alkuvások annak Jankával való házassága iránt. László június 26-ikán adta meg az engedélyt e házasság ügyében Bécsben tárgyaló követeinek — Minutelli Marinónak, Palizsnyay Lorándnak és Rákóczy Istvánnak, a Lökős fiának, hogy az általok addig megállapított alapon megköthetik a házas­sági szerződést, a mely augusztus 23-ikán csakugyan meg is köt­tetett.2 ) Ilyképen el levén minden készítve, László július 16-ikán elvitorlázott Viestiből3 ) — azon reménynyel, hogy rövid időn eljut a/ magyar trónra, a mely után annyit sovárgott. Úgy látszik, nagy híre volt Velenczében annak, hogy László csak készül Magyarország ellen, de soha sem ér el, legalább ezen hitből magyarázható, hogy Velenczében oly óriási feltűnést idé­zett a hír elő, hogy László csakugyan megindúlt Magyarországba. A július 28-ikán tartott tanácsülés már ezen kérdéssel foglalko­zék és pedig a javaslatokból Ítélve, általános volt az izgatottság, oly nagy a meglepetés, hogy a Velencze történetében annyira kivételes eseménynek vagyunk tanúi, mikor az egyik és pedig igen tekintélyes párt — magának a dogénak vezérlete alatt — oly indítványnyal állott elő, a mely a köztársaságot könnyen kivethette volna az általa oly sikeresen fentartott, mindkét részre jó képet mutató semlegességből. Az indítvány a következőkép hangzik: »Miután szükséges, hogy tekintettel legyünk uraságunk (signoria, dominatio nostra, e czímeken szokta magát nevezni a velenczei köztársaság) tisztességére és állapotára, megnyervéu barátokul azon fejedelmeket és urakat, a kik hatalmasok, külö­nösen pedig azokat, a kik velünk szomszédosak, és fentartatván velők a jóbaráti és testvéri viszonyt; miután továbbá nyilván-') Theiner : Vetera Monumenta liistoriam Hungaricam sacram illustrai)tia. II. k. 172. s kk. 2) A es. és k. állami és házi levéltárbúi közli Lichnovsky »Ge­schichte des Hauses Habsburg« czímü muukája V. kötetéhez mellékelt regesták között az 541. sz. a. — Muukája IV. kötetéhez mellékelt származási táblában ellenben hibásan 1400-ra teszi с házasság megkö­tését. Az 1403-ik évben úgy látszik megtörtént a házasság, Iiuimo leg­alább az ö Anualeseiben ez évhez írja »AI detto anno andó al duca di Österlich la Regina Giovanna II.« (ed. Muratori Scriptores Rer. Ital. XXIII. 224.), de a hozomány és ellenhozományra vonatkozó kérdések még 1405-ben is tárgyaltattak. (L. Lichnovsky azon kötetében a 705. és 707-ik regestát.) 8) Raiino: Annales ed. Muratori Scriptores Rerum. Ital. XXIII. 224.

Next

/
Thumbnails
Contents