Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - II. 643

ÉS YELENCZE. 653 sen szabad állam, ily összeget tehát ott a hatóság tudta nélkül könnyen letéteményezlietnek, a minthogy annak nincs ily letétről tudomása. De még ha volna, sem állhatna a király szolgálatára, mert ott ily lefoglalás csak a bíróság útján eszközölhető. ') r Tovább maga Zsigmond sem erőltette a dolgot. Erezte, hogy semmi kényszerítő eszköz fölött nem rendelkezik, arról pedig, hogy Yelencze csupa szerződés tiszteletből nem fog fizetni, az eddigiek is világos tanúságot tettek. A helyzet meg olyan volt, hogy nem látszék lehetetlennek, mikép Zsigmond uralmának napjai meg vannak számlálva. December 27-ikén már ünnepélyes követség ment a dalmát városokból Nápolyba, hogy Lászlót fölhívja a magyar királyi szék elfoglalására, február 4-ikén megverték a lázadók Bessenyei Pált, Dalmáczia és Horvátország helytartóját, a mely alkalommal maga a kormányzó is foglyúl esett. Április 4-ikén már országgyűlésfélét tartottak Zalatnokon, a mely szorosabb szervezetet adott az addig csak lazán összefüggött pártnak. Ezután is folyton haladt a László ügye. A mi a szervezkedésből a zalatnoki gyűlésen nem történt meg, azt kipótolták a pozsegain, a mely május 24-ikén tartatott meg. Sokat pótolt Zsigmond könnyelműsége, a ki fogsága után teljesen a cseh és német koronák vadászatára adtá magát, elannyira, hogy azóta mindössze alig töltött egy hónapot ide haza, azt a hónapot, a mikor Albert osztrák herczeget a rendek által utódáúl elismertette. Ez a herczeg pedig, a kit ugyanakkor helytartójává is kinevezett, semmit sem tőn megbízója érdekei védelmére. Úgy látszik, a nemzeti hatóságok nem voltak hajlandók az övét elismerni. Végre az is nagy előnyére vált Lászlónak, hogy a pápa, a ki addig csak suttyomban segítette, most egészen nyíltan állást foglalt mellette s június l-jén megbízta Acciajoli bíbornokot, hogy keresse fel »békeangyala« gyanánt Magyarországot — és igyekezzék minden erkölcsi és anyagi eszközökkel oda hatni, hogy László »visszanyerhesse« Magyarországot annak melléktartományaival és minden ahhoz tartozó jogokkal egyetemben, mint a melyek őt »megilletik«. Joga volt a követnek mindezek biztosabb eszközöl-Mouumenta Slavorum Meridioualiuin IV. 477. — Aschbach »Gesehichte Kaiser Sigmunds« ezímü munkájában, Pelzel »Geschichte König Wenceslaus«-ára hivatkozva, azt mondja, hogy Venczel király csak 1403. december 12-ikén adott Józsának engedélyt a luxembourgi hcrczegség elidegenítésére. Ott tehát csak utólagos jóváhagyásról lehet szó.