Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - II. 643

KS VELENCZE. íiiknek megadták a velonczei polgári czímet, mindegyiket fölvették a nagy tanács tagjai közé és éltök fogytáig évdíjat rendeltek nekik. Kifejezték köszönetüket a felett, bogy a jadraiak félretettek minden kétséget, személyöket, vagyonukat fenyegető veszedelmet, csak hogy szíves és készséges indulatukat tanúsíthassák, s kijelenték, hogy ők a leghálátlanabb emberek volnának, lia arról megfeledkeznének. S ez öröm nem is volt hazudott, hisz ugyanazon Jadrának követei voltak, a mely annyiszor kitette magát a legnagyobb veszedelemnek, csakhogy Velencze hatalma alól menekülhessen.1) Mindazonáltal ez sem indítáőket arra, hogy Zsigmond ellen valamit tegyenek s például Lászlónak szövetségi ajánlatát elfogadják Dalmáczia átengedésének föltétele alatt. Ok nem akarták, bár Dalmácziának árán sem, megengedni, hogy László Magyarország királyává legyen, nem is kívánták, hogy a polgárság az önkéntes csatlakozás czímén föltételeket szabhasson,2) ők mindezek nélkül szerették volna Dalmácziát megszerezni és pedig úgy, hogy maga a magyar király engedje azt át nekik. Ezt a választ adák tehát a követeknek: Velencze azt akarja, hogy Jadrának visszatérte a velenczei hatalom alá ne kárával és károsodásával, hanem hasznával és gyarapodásával essék mind a városnak, mind lakóinak. Ez pedig csak úgy eshetik meg, ha Zsigmond király azt háború nélkül engedi át. Ez okból nem fogadhatja el a hódolatot, hanem abba egyezik, hogy küldjenek a jadraiak két követet a magyar királyhoz, a kik neki előterjeszszék, mily helyzetben van Dalmáczia és mennyi veszélynek lesz László részéről kitéve. Ellenben, lia Zsigmond átengedi Jadrát a köztársaságnak, úgy ez teljes erejéből ellen fog szegülni Lászlónak a tengeren való átkelésének, valamint Dalmácziáha való befogadtatásának, a mely esetben képtelen lesz kárt tenni Magyarországnak. 8) Velenczének tehát az volt a terve, a Lászlóval való alkudozás segítségével megszerezni Corfu birtokának teljes jogát, a Zsigmondnak Nápoly elleni segítése árán pedig Jadrát. Arra is Jadra nyolcz ízben szakadt el Velenczétöl, L. Marino Sanudo : »Vite dei duelii di Venezia.« Muratorinál Scriptores Kerum Italicarum XXII. 842. 2) Mennyire nem szerették a velenczeiek, ha a nekik hódoló városok azt önkéntesnek s úgy természetesen föltételcsnek kívánták föltüntetni, kitűnt később Sebenico meghódolásánál, mikor a város mindig önkéntes csatlakozásról beszélt, a köztársaság pedig László királytól vett jogára hivatkozott. Monumenta Slavorum Mcridionalium : VI. 288. Lucius. 42G. 8) U. а. IV. 442.