Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - II. 643

652 NÁPOLYI LÁSZLÓ TRÓNKÖVETELÉSE gondoltak, bogy az egész ügy ne lássék tőlök kiindúltnak. A jadrai követek azt ajánlották, liogy a köztársaság hozza ezt javaslatba : a velenczeiek azt nyilatkoztaták ki, hogy ezzel kihívnák a magyarok féltékenységét s csak egyébként voltak követet küldendők, a ki »esetleg« ezen ügyben is el járt volna. Csak arra adtak meghatalmazást, hogy a jadraiak Dalmácziának védelmét Yelencze nevében ígérhessék meg. — Mennyire meg volt Yelenczében is gyökeresedve a nézet Magyarországnak Jadra felett való felsőségéről, érdekes tanúságot tesz arról az, hogy a velenezei tanács előtt forgó egyik javaslat különösen biztosíttatni is kívánta a magyar kormányt az iránt, hogy Yelencze továbbra is épségben hagyja Magyarországnak jogát a jadrai harminczadra, melyet t. i. még a városnak Yelenczéhez tartozása idejében is gyakorlott. Elmentek-e a jadrai követek Zsigmondhoz, előadni neki, liogy az a legbölcsebb, lia városukról lemond, nem tudjuk. Ügy látszik azonban, nem találták tanácsosnak a megjelenést a körösudvarhelyi dráma rendezőjénél, annak legalább nincs semmi nyoma, hogy az Zsigmond és Yelencze között jegyzékváltásra szolgáltatott volna alkalmat, a mi pedig különben aligha maradt volna el. Zsigmond különben ez idő szerint levelezést folytatott a, köztársasággal. Deczember 12-én (1401) írt levelet a velenezei lierczeghez, a mely tanúbizonysága annak, hogy semmi tudomása nem volt nápolyi Lászlónak Velencze megnyerésére irányúié törekvéseiről. Ebben ugyanis csak értesíté a fogságtól történt kiszabadulásáról s arra kéri : ne nyújtson segítséget bátyja Yenczel ellen a nem régiben megválasztott Róbert német királynak,1) a ki t. i. Yelenczétől akart hajókat kibérelni, hogy vízi úton Rómába mehessen s ott császárrá koronáztathassa magát. A köztársaság tanácsa márczius 13-ikán vette a levelet tárgyalás alá. Nem tetszett az, mert Róbert király dolgában nem akartak színt vallani s azon nézetöknek adtak kifejezést, hogy az nincs a király szíve szerint, mindazáltal elhatározták, hogy írni fognak neki »miután kereskedők s azon vidékről jövő levelek és követek által teljesen igazolva van a hír a király kiszabadításáról és a kormányra visszahelyezéséről, az pedig csak hasznos lehet, ha kiszabadúlásáról és visszahelyezéséről írunk neki, csak hogy nem azon formában, a melyből kitűnnék, liogy levelét megkaptuk és arra válaszolunk, hanem a mely azt tanúsítaná, hogy örvendünk az ő 1) Monumenta Slavorum Merídionalium IV. 450. és 454. V. il. Horváth Magyarország történelme II. 423.