Századok – 1882

Értekezések - THALI KÁLMÁN - Ghymesi gróf Forgácb Simon - 617

624 ghymesi gróf forgách simon keserves szívvel Istenemnek könyörgök, e's tíged az nagy Istenre kírlek : vedd eszedben magadot, és iletedet jobbítsd meg ! Elsíi és rettentő nagy vítkes fogyatkozásod az, hogy se apádat, se atyádfiaidot (anyja már ekkor, úgy látszik, nem élt;) se jóakaróidot meg nem becsülöd ; melynek ez az jele, hogy ha Atyád, vagy más üdüsebb atyádfiai valamiben intenek : azt nem jó szívvel és alázatossággal veszed, hanem inkább az intísekre megharagszol, soha vitkesnek nem ösmered magadot, hanem magad kevély elmídnek indúlatjábúl dúlszfúlsz és minden desperátns gondolatoknak lielt adol, és csak azt tartod jónak lenni, az mint te gondolod. Holott enníl nagyobb fogyatkozás iffiú emberben nem lehet, mint ha elhiteti magával, hogy ö elíg okos maga-magának, más emberek tanácsát, javalásit nem veszi bé. Második az, hogy tudván magadban, síit meg is ösmérted, hogy az borital níked ártalmas, mind lelkednek s mind erkölcsödnek, — kire nízve jó Szandikkal és kedvvel föltötted magadban, süt meg is esküdtíl, hogy míg meg nem liázasodol, nem iszol. Íme pedig újonnan elkezdetted az boritalt, az ki tíged minden gonoszra reávíszen és engem eleven martyrrá tiszen. Harmadszor. Kút dolog, hogy valamit eczczer mondái és azt teneked elühozzák : azt impertinentissime tagadod, és csak annak köll igaznak lenni, az mit te mondol ; süt más emberre capabilis vagy olyant fogni, hogy mondotta, az kit sohase mondott. Negyedszer. Ejt-napon azon gondolkodol, búsúlsz és törödöl : hogy lehessen az világi hívságos és biínös íletben, magad-mutogatásban, tobzódásban ríszed ? és soha azon nem mtmkálódol : mikípen köllene istenes békességestürísben bujdosó sorsodban magadot viselni, Atyádnak kedvit keresni, más becsületes úri emberek elütt kedves lenni, és micsuda eavalírhoz illendü múlatságban magadot foglalni : vagy olvasásban, vagy valami deliniatiót, vagy nyelvet tanülni ? Ötödször. Atyádnak bujdosó szegínységében nem kívánsz segítüje lenni, nem kívánsz vele együtt tűrni, szenvedni : hanem nyughatatlankodó] hol ide, hol amoda ; hol rossz, nemtelen házassággal, hol klastromban való meneteleddel csak boszúmra kívánkozol és olyanokrúl discurálsz ; legfüképen midün valami jóra intlek és megharagszol : a világ vígirc inkább el akarnál menni, hogysem az Atyád istenes dorgálásit fölvenni. Az istenes fiú pedig inkább szeret Atyja mellett koplalni, hogysem másutt jól lakni Atyja nélkül, és gratiájúl veszi az atyai dorgálást. Egy szóval, az te rettentü capriciositásodat ösmerd meg, — mellyct ha borral fogod tovább is öntözni: elhidd, oly gyümölcsét fog hozni, kiben megvásik az fogad, níkem holtig való keseriisígemre. Azírt édes Fiam, tírjél Istenedhez, examináld erkölesedet és ne hízelkedjél magadnak, hanem Istenedet szeressed, Atyádat becsüljed, atyádfiait, felebarátidot tiszteljed, az szolgákhoz zúgolódó, bosszúálló ne lígy ; békéstürésben, józanságban, csendességben viseljük íletünket,