Századok – 1882

Értekezések - THALI KÁLMÁN - Ghymesi gróf Forgácb Simon - 617

mint író. 623 Megtanúlta-e ezen dicső ősei magasztalt fényes erényeivel nagy rátörő példaként serkentő szép verset Zsigmond úrfi ? neui tudjuk; de La megtanulta is, — a jó tanács és buzdító versezet nem sokat fogott rajta, az bizonyos. Hiába kereszteltette volt őt atyja, nagyapjának a nádornak nevére: Zsigából seliogysem akart palatínus válni, — legalább nem úgy kezdte. Mert, liât a sok szép intés daczára, a kis »Zsirjus«-ból hevesvérű, hivalkodó, veszekedő, és dobzódó természetű, részeges ifjú lőn, (Simon úr sem volt a jó bornak épen megvetője,) s bujdosó atyjának a nélkül is elég zaklatott életét még inkább elkeseríti vala könnyelmű, hebehurgya iijuságáuak ledér hibáival, illetlen és rakonczátlan viseletével. Simon úr élőszóval sokszor hasztalanúl dorgálá az itjouczot: azért tehát — úgy 1716—1717. táján már valahol Moldva-, Oláh- vagy Bolgárországban, — olyan pavainaesixfclét írt volt Zsiga úrfi számára, szép fényes és erős török papírra, hogy magával hordhassa, sokat forgathassa, s még se kopjék el ; de biz az teljes ép állapotban maradt ránk : Zsigmond úrfi nem igen nyütte el. Simon gróf megbúsult atyai szívének keserveit ezen iratában ilyetén kegyes intésekben, tanácsokban önté ki : »Kdes Fiam! Atyai kötelességemnek mind az Isten parancsolatja szerint, mind az termíszetnek törvínyi szerint eleget akarván tennem : valamint eddig is mind szóval s mind írással, — úgy most is e/.en írásommal intlek. íme, az Ur-Istcn ingyenvaló kegyelmíbíil ép kízzel-lábbal, siít szép elmível teremtett tíged, rígi diiesűséges famíliában plántált, melynek tagjai az níkik adott isteni ajándíkokkal úgy íltenek, hogy Istennek diiesüségét mindeneknek eliitte megadták, — az mint kitetszik az templomok, klastromok és ispitálokra való fundatiójokbúl. *) Magok jó viselisek pedig nyilván vagyon, midiin annyi Palatínus, Judex Curiae és más országos tisztségekkel míltóknak ösmertík őket lenni az királyok és az ország. Tartozunk tehát mi is minden úton-módon azon lenni, hogy eleinket kövessük. Te pedig édes Fiam, az Istennek ajáudíkival rosszul kezdel élni és rossz úton indultál, — kibíil ha idein ki nem tírsz : veszedelemre mígy, nemcsak testben, de lílekben is. Ivítül hogy Isten megmentsen, ') Simon úr maga is építtetett Galgóczon a sz.-Ferencz reudíieknck egy díszes kápolnát és a zoborliegyi camalduli remetéknek két cellát, alapítványokkal.