Századok – 1882
Értekezések - THALI KÁLMÁN - Ghymesi gróf Forgácb Simon - 617
622 ghymesi gkóf fokgácii simon mérleg ; íi közép-ágból két oldalág sarjad ki : a balról valónak végén szív, kettős kereszttel, a jobbról valóén is szív, de bárom rózsával. A két nagyobb, alsó szív felett e fölírat : ISTEN ÁLDÁSA.) Magyarázat : Ez jót jelent nékünk és maradíkinknak ; mert az mérték igazságot, az kereszt szenvedíst és a rózsák ezeknek jutalmát jelentik. Édes Kincsem, ne búsulj ; víg szívvel vegyük Isten látogatását, — bizony-bizony megáld ! Ha Isten velünk : kicsoda ellenünk ? Iráni igaz bíved Rab Simon т. k. P. S. Az én kedves gyermekeimnek atyai áldásomat adom. Az Andris nem igen búsul, eleget beszíl nékem is ebíd és vocsora fölött. Nem tiulom, mi lesz az én lábombúl : mert hol jobban, hol rosszabbul vagyok reája. (A várból való leesés miatt.) Talám ugyan sántán maradok Z1 ) Minemű csuda lött itten, az minapi levelemben elfelejtettem vala megírnya. 10. Deccmbris G. óra clíítt estve 1707., midiin ítszaka nagy hideg fergeteg volt, én akkor szintig olvastam ; Mindszent névíi falu felett, — az hol az te lovaid quártélyban voltak, mikor itten voltál, — egy nagy tűz támada az égben, úgy, hogy az setít ítszakán oly világos lün az egísz vár, hogy az pínzt is megolvashatták volna. Azon tűz az égen, az vár és az major között elmenvén, Várallva (Szepes-Várallya) felé eltűnt. Valóban, mindnyájan megiszonyodánk belí. — Adja Isten, jót hozzon ez az égi csuda ! Oh mi emberek, mit gondolunk, hogy az Isten atyai intiseit úgy megvetjük, ennyi sok nyilvánvaló, már azeliitt. sokszor törtínt példák után is. Minímií verseket csináltak az Saxoniai Ilerczeg vejinek Forgách Imrének — az ki az örög-atyámnak apjával Forgách Simonnal egy tcstvír volt Sóljoni (Zólyomy) Katátúl, — íme az Zsigusnak megküldöm, s jól tamilja meg ezeket és szíviben tartsa : Nec lex, justitia, nec misericordia vincit In re pollitica, nec Deus aspicitur. Sed praetextus polliticorum : ratio status Omnia conculcat nunc, inimica Dei. Vivat progenies celebri de sanguine Forgách, Quae virtute suum tollit ad astra genus ; Fortuuaque fremente nitet, nec casibus ullis Mergitur in praeceps, deprimiturque solum. Utque gravi posito sub pondere palma virescit, Lassa nec in pronum deprimit ilia caput : Rebus in adversis sic constantissima semper Atque sui similis stirps pia permaneat. HoC Capiat SIglsMVnD.« = 170S. *) Úgy lön ; örökre sánta maradt bele, de lovagolni azért jól tudott. (L. Mikes Kelemen Törökországi leveleit, 7 9. 1.)
