Századok – 1882

Értekezések - THALI KÁLMÁN - Ghymesi gróf Forgácb Simon - 617

mint író. 619 szintén saját kezével irott elmélkedése külön ; mely ekkép végződik: »Cselekedjed az mennyire leliet tűled, — és minden lehetséges lészen. Az munkdlódót megsegíti az Isten /« Ez azonban már aligha börtönében, hanem később, lengyel- vagy törökországi bujdosása alatt költ: mert fényes török papirosra van írva, mint emigrationális iratai közül számos. A gr. Forgách-utódok bizonyára szép és kegyeletes dolgot művelnének, ha oly viszontagságos életű hírneves ősük ezen vallásos munkáit kinyomatnák, — az idegen föld hantjai alatt nyugvó bujdosó vezér emlékezetére, ki 1711-ben oly meghatóan irá magáról, hazátlan bolyongásaiban: »Providentia Divina perducet me ad m cum praedest inatum ßncm.« Y. Forgách Simon a föntebbieken kívül börtönében még sok minden apróságot, -— köztük sok furcsát összeírt és sok furcsát összeálmodott. Leírta még álomlátásait is. Egyik legkülönösebb álmát, — melyet talán profécziának tart vala, — »Jóslatok és babonás hiedelmek a Rákóczi-korban« czímű tanulmányunk alkalmából már közöltük volt, saját följegyzése szerint. (L. Századok 1881-iki évf. 119—120 1.) Megismerheti abból az olvasó a még »álmaiban« is bizarr Forgáchot. Fogsága alatt nejéhez gr. Eszterházy Ágneshez írt levelei közül azonban egyet, sajátos szellemének bővebb megismerésen!, továbbá azért, mert ebben börtöni olvasmányairól, égi tüneményről s ismét egy jósálomról szól, és tanuló fiának Zsigmondnak disticlionos-chronostichonos verseket küld, tehát mindezeknél fogva a levél némi irodalmi, vagy legalább irodalomtörténeti érdekkel bír, •— íme ideiktatunk, a vörösvári Rákóczi-levéltárban őrzött sajátkezű, eredeti után közölve. E levél még Simon úr raboskodásának első szakában, szepesvári tömlöczében kelt, s így hangzik : »Tömlücz, 5. Jannarij 1708. Kdcs Kincsem ! Leveledet nagy szeretettel vettem ; csak abban is szerencsétlen vagyok, hogy oly soká tartóztatják. Pacientia ! Tehetik, s teszik. Azt írja Szent-Dávid, hogy soha nem látott igazat elhagyatottat. Joseph se 43*