Századok – 1882

Értekezések - THALI KÁLMÁN - Ghymesi gróf Forgácb Simon - 617

gbymesi gróf forgácii simon lött volna solia vicekirály Egyptomban, lia üldezíst nem szenvedett volna. Az mi mennyei édes Atyánk az ő benne bízó fiait — mind világi s mind mennyei jó végre — szokta látogatni. Ki bízott még Istenben, s elhagyattatott ? Az jó lölkiismíret az Isten ostorát nem büntetísnek, de áldásnak veszi. Emberi mód szerint bizony ucTiíz is ily iszonyú strázsák alatt való rabság,1 ) holott naprúl napra kevesebb reménségben lehet az ember, és mint az barom, csak bé vagyon rekesztve, nem tudja okát, s lölki vigasz­talás nélkül, mint az pogánynak, ílni köll. 2) De ezen testi sanyargatá­sokat Isten malasztja által mind meggyüzi a jó lölkiesmeretnok Istenben való bizodalma, és mint az pálmafa : menníl inkább terheltetik, anuál­inkább nyül.3 ) Volt oly reménségem, hogy már meg fognak elégedni iszonyú sanyargatásimmal, vagy hogy könnyebbíteni fogják kemény tömlöczözí­semet. Ha tudnám, hogy még tovább lenne rabságom, azon instálnék, hogy valami jámbor papot engednínek mellettem lenni, még is: lölki vígasztalásom lehetne, és velem lehetne asztala ; és legalább nappal az palotákba mehetnék az tisztekkel. Ha azírt szabadulásomban reménsé­ged nem volna : ezekért tígy te is instantiát, — én is fogok supplicálni. Boldog Isten, — bár csak azt mondanák meg : mért szenvedek s meddig akarnak kínzani ?4) Énnékem ugyan, hiszem Istent, se bestelen-A megelőző év őszén ugyanis Simon úr egy éjjel titkon leeresz­kedik vala a várból s cl akara szökni Lengyelországba; de a kötél elszakadt, ő lezuhant, és reggel ott leié őt az őrjárat, kimarjúlt lábbal a várárkában. Ezért vigyáztanah azóta szigorúiban reá. 2) Szepesvártt, — mint eleinte Munkácson is, — a helyőrséghez képest osak protestáns várkáplán volt, kinek szolgálatával viszont a buzgó katholicus Forgách nem akar vala élni. Munkácsra aztán, sok kérése után, küldött neki Eákóczi egy állandóul a várban maradandó kath. lelkészt. 3) Crescit sub pondere palma. 4) Forgách Simon sokszor folyamodik vala fogságából iigyc tör­vényes megvizsgáltatásáért ; továbbá ugyanő, neje és fia Zsigmond, valamint a főispánsága alatti vármegye Borsori, nemkülönben Nyitra, hol ő volt a legnagyobb földesúr, (Galgócznak, Ghymesnek, Nagy-Tapol­csánynak, Tavarnoknak ura) megkeresték ugyané végett 1707-ben az ónodi gyűlésre egybegyűlt országos Kendeket, A fejedelem ekkor titkos ülésben az országtanács (senatus) elé terjeszté az elfogatott tábornok ügyét, és miután az előterjesztett adatokból a senatorok meggyőződ­tek, hogy Forgách, ha ügye rendes vizsgálat alá kerül, a hadi törvény szerint halált érdemelne : megköszönték a fejedelem kegyelmességét, ki őt kíméletből csal• fogva tartatja, miután halálos ítélettel meggyaláztatni előkelő családját átallá.

Next

/
Thumbnails
Contents