Századok – 1882

Értekezések - DEÁK FARKAS: E. Renan: Marc Aurele et la fin du monde antique. 593

598 történiíti irodalom. 598 landó természetemnél fogva nem lettem valami sofista zsákmányává: mind ezekért az isteneknek adok hálát. Ugy van, ennyi boldogságot csak az istenek s a jó szerencse adhatott »Elhagyni az emberek társaságát nem rémítő, ha vannak istenek, ha pedig nincsenek istenek, vagy ha nem törődnek az emberek dolgaival, istenek és gondviselés nélkül való világban mi értéke van az életnek ? »Hogyan lehetséges, hogy az istenek, kik a dolgokat oly jól s az emberek iránt annyi szeretettel rendezték, oly nevezetes körülményt felejtettek volna el, hogy t. i. a megpróbált erényü emberek, kik egész életök folyama alatt úgyszólva az istenekkel társalogtak, kik áldozataik és kegyes tetteik által istentől megszerettették magokat, halálok után többé ne éljenek, hanem életök örökre kioltassék ? És minthogy ez így van : tudd meg, hogy ha másképpen kellett volna lennie, nem maradt volna el ; mert ha helyes lett volna, lehetséges is lesz vala ; ha öszhangzó lett volna a természettel, a természet úgy alakult volna. Következésképen a mi nincs, úgy győzd meg magad, hogy nem is kellett hogy úgy legyen. Te magad láthatod, hogy ennek okát keresni annyi, mint istennel vitatkozni az ő jogai felett. Mi azonban nem vitkozhatnánk cként az istenekkel, ha nem lennének a legjobbak és igazságosabbak, és minthogy azok, bizonnyal semmit sem alkottak a világrendben, a mi az igazsággal és az értelemmel ellenkezzék.« Ah ! c'est trop de resignation cher maître ! — kiált közbe e helyen maga Renan. — Ha ez valóban így van, jogunk van panaszkodni. Azt mondani, hogy az életnek nincsen folytatása, az az ember, ki életét a jó és igaz eszméjének áldozta, nyugodtan hagyja el a világot s felmentse az isteneket ; kissé naiv ! Nem. Az ilyen embernek joga van káromlásra. Mert végre is, miért éltek vissza hiszékenységével. Mért helyeztek bele csalfa ösztönöket, melyeknek becsületes játékszerévé lőn ? Miért részesüljenek előnyben a léhák és gonoszok? Hisz e szerint ők nem csalódnak, s ők vannak jól értesülve ? És így akkor legyenek átkozottak az istenek, hogy bizalmukkal ilyeneket ajándékoztak meg. Akarom, hogy a jövendő legyen talány, de nincs jövő, ez a világ utálatos leshely. Megjegyzendő, hogy mi nem azt kívánjuk a mit a közönséges tömeg. Nem kívánjuk, hogy láthassuk a bűnös bünhődését, erényeink kamatait sem akarjuk zsebre rakni. Kívánságunkban nincsen önzés, egyszerűen csak abból áll, hogy maradjunk viszonyban a fénynyel, hogy folytathassuk elkezdett gondolatunkat, hogy többet tudjunk, hogy láthassuk egykor az igazságnak napját, melyre annyi munkával törekszünk, győzedelmét a jónak, melyet szerettünk. Semmi sem lehet ennél jogosabb.