Századok – 1882

Értekezések - DEÁK FARKAS: E. Renan: Marc Aurele et la fin du monde antique. 593

történiíti irodalom. 597 engedni, hogy többször is kérhessen bűnbocsánatot. Megengedtetett tehát, hogy az egyház tagja lehet bárki, ha nem is hős, vagy asketa, csak vesse alá magát a püspöknek. A szentek ezután is tiltakozni fognak. A harcz az egyéni ihlettség és az egyházi rend között ezután is tartani fog, de a közvetítés elmélete győzni fog. Meg fog történni, hogy az ember hibázni fog, s azért mégis keresztyén maradhat. Az egyházi rend többre fogja becsülni a bűnöst, ki a közönséges módok szerint igazolni akarja magát, mint a kevély askétát, ki maga igazolja magát, vagy azt hiszi, hogy nincs igazolásra szüksége Még csak egy pár sort mutatok be Marc-Aurél müvéből : Köszönöm az isteneknek •— irja M. A. — hogy nékem derék ősöket, jó szüléket, jó testvért és jó tanítókat adtak. Környezetemben, szomszédságomban, barátim közt az emberek mind jósággal teljesek. Soha sem fáradok ki az irántok való jóindulatomban. Természetemnél fogva könnyen elkövethetnék valami tiszteletlenséget, de eddigelé az istenek nem engedték, hogy ez megtörténjék. Azért is köszönettel tartozom az isteneknek, hogy ifjúságomat a maga tisztaságában megőrizték s nem tettek korán éretté, és engedték, hogy oly fejedelem és atya neveljen, ki megmentette lelkemet a kevélységtől, s megértette velem, hogy lehet palotában lakni testőrök, csillogó öltözetek, fáklyák, szobrok nélkül s megtanított, hogy a fejedelem élhet úgy, mint a legegyszerűbb polgár, a nélkül, hogy kevésbé nemes, kevésbé erélyes legyen, ha arról van szó, hogy mint császár lépjen fel s államügyekkel foglalkozzék Hogy szerencsés valék az általok óhajtott tisztes állásokra emelni azokat, kik neveltetésemre felügyeltek, hogy megismertem Apolloniust, Rusticust és Maximust1

) hogy testem mind eddig kitartotta a fáradalmas életmódot, melyet folytatok .... hogy nem érintettem sem Benedictát, sem Theodoriát2

) .... hogy gyakori neheztelésem mellett is Rusticius8

) ellen nem mentem túl a határon, és semmit se tettem a mit meg kellene bánnom, hogy édes anyám, kinek oly korán kelle meghalnia, utolsó éveit az én környezetemben tölthette, .... hogy valahányszor nyomorult emberen segíteni akartam, soha se hallottam, hogy nincs arravaló pénz, hogy nekem magamnak semmi szükségem sincs a mások adományára, hogy a sors nekem oly kedves, nyájas, oly kevés igényű feleséget adott, hogy annyi tehetséges embert találtam gyermekeim nevelésére, hogy a bölcselkedésre liaj-A császárnak filosofus barátai. — 2

) Két szép fiatal lányka, kiket, midőn Pannoniába indult, felesége ajándékozott neki, hogy mulatságára szolgáljanak. — 3

) Házi szolgája. (Komornyikja.)