Századok – 1882

Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: Gallo Caesar követsége Ali budai pasánál 1605-ben. 565

568 különfélék. hetetlen császárnak tudtára adták és Bochkay kiráíylyal együtt oltalmat kértek az hatalmas császártól. Az pasa: Az magyar urak micsoda gonoszt láttanak az mi hatalmas császárunktól, kiért arczájokat fordítván ismég tihozzátok állattak volna, avagy titöletek mi okon való félelemért adnák oda magokat, ha pedigh az erdélyiekről szóllanál, Zsigmond erővel hajtotta oda tihozzátok őket, de az is az mi hatalmas császárunknak és Bochkay királynak jó szerencséjére esett, mostan az hatalmas császár minden végházait én reám bízta, kikben húsz ezer válogatott vitéznél többet hagyott kezem alatt, megparancsolván én nekem erőssen, hogy valamikor az felséges Bochkay király, én nekem parancsol, mindjárást melléje menjek, az hova parancsolja. Im most is ötezer tatár és kétezer jancsár érkezett, kit az vezér küldött, Kassa felé és új hadunk ment föl. Az német: Bochkay kiráíylyal békességünk ilyen formán vagyon. Erdélyországot az római császár neki adta és ezzel megelégedett ; az több magyar urak penig az ő régi állapotjukban és helyekben maradtak meg, az koronát, kit ti adtatok Boehkaynak, azt is az mi császáruhknak küldötte és szintén mint annak előtte az mi császárunk szolgája lett. Az pasa felele : Az hatalmas győzhetetlen császárnak, akár az nagyságos fővezér pasának, az felséges Bochkay királynak egyszer adott hitét, kötését és megmondott szavát semmiképen meg nem töri az hatalmas császár, sőt kérését sem pénzből, sem népből való segítségét meg nem vonsza és kedvét nem szegi : hogy lehetne azért az egy pusz túlt, elégett Erdélylyel megelégedett volna és ilyen szép országot és földet minden ok nélkül így kezéből kibocsátott volna és ti kezetekben adta volna mind magát, mind országát, hanemha azért, hogy ezelőtt mind hitekben, törvényökben, szabadságokban, hazájokban megrontottátok őket. Az német : Ez magyar nemzet állhatatlan és tökéletlen, és valamint az ő választott királyokkal és fejedelmökkel cseleködtek, meglátja Nagyságod, hogy ti veletek is szintén úgy cselekesznek ; azért kérjük Nagyságodat, hagyja ki őket az frigyből Nagyságod, valamit Nagyságod mi tőlünk tud kivánni, meg adjuk, csak Nagyságod megbékéljék velünk. Térdekre, kezekre esvén úgy kértek és könyörgöttenek : csak Nagyságtokkal mi megbékélhessünk, valamit ők mi ellenünk cseleködtenek, meglátja azt Nagyságod, hogy adóssa nem maradunk vele és kezekben nem marad, úgy bosszút állunk rajtok érette, mert soha mind az két felől, az igyenesség közöttünk helyén nem állhat, és az zűrzavar le nem csendesedik, míg ezek úgy maradnak (úgymond) az magyarok mi közöttünk Az pasa ilyen választ tött : Az mi esküvésünk és az győzhetetlen császár hiti az, valamig ezek tőlünk el nem szakadnak és nekünk nem vétnek, addig minekünk az ö nekik való ártalomra szándékunk nem lehet. Embernek ez világon hiténél semmi drágább és kedvesebb mar hája nincsen, azokat minden hitökből és javakból ti vöttétek erővel. Az