Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - I. 557

fcs velencze. 563 örvend, mintha magát a köztársaságot érte volna a fölemelkedés.1

) Vilmos nem nagy erővel és nem sok kilátással beütött ugyan az országba, de a nép nem csoportosült körülötte — még az osztrák-német tartományokkal határos vidék sem — a miért is jónak látta Zsigmondnak az urakkal való megegyezése s ennek következtében augusztus végén a fogságból kibocsáttatása után az országból kivonálni. Vilmos szereplésének csekély eredményéből azt a meggyőződést meríthette László, hogy ha ily álarcz alatt való föllépés hoz is némi hasznot az által létre, hogy az idegeneknek kevésbbé szembetűnő, sokkal nagyobb az abból támadó kár, hogy nincs a nemzetre hatása. Ezzel lehet csakis azt a különösnek látszó körülményt megmagyarázni, hogy László, a ki Zsigmond fogsága alatt nem mozdúlt,2

) annak szabadon bocsátása és alattvalóival kiegyezése után egész buzgalommal a magyar trónra való igényének érvényesítésére vetette magát. Pártja, a mely hosszú idő óta csak rejtőzve élt, a Nápolyból jövő támogatás behatása alatt új életre ébredt s az 1401—1402-iki télen nagy buzgalommal működött a László érdekében való izgatás terén. De László annyira meg volt győződve a Velenczével való megegyezés szükségéről — azt tartotta, hogy ennek ellenére még a tengeren sem kelhet át — hogy mindjárt a tél elején felkereste követség útján Velenczét. Innét kezdve egész addig az időig, a mikor Dalmácziának kezén volt részét a köztársaságnak eladta, magyarországi trónkövetelésének és egyáltalában egész politikájának kiváló részét képezte a velenezei köztársasággal való viszony. Történetünknek ez a része, a melyre a velenezei levéltárban (az egykori köztársasági levéltárban) annyi becses anyag van felhalmozva, még eddig igen csekély mértékig ismeretes, mert az erre vonatkozó anyag csak is igen kis mértékben használtatott fel Horváth Mihály és AVenzel Gusztáv tudósaink által a mondott levéltárnak Bécsben volta idejében.3

) ') Monumenta Slavorum Merídionalium IV. 431. 2") Előbbi lépésének nincs nyoma 1401. november végén vagy december eleje'n Velcnczébe e'rt követségénél. A nápolyi levéltárban csak 1403-ban kezdődnek a betörése útját egyengető iratok. V. ö. Ováry Lipót »Nápolyi anjoukori kutatások« czímü értekezését. Századok, 1879. 207. s a kk. 8) Az elsőnagy történelmi munkájában, az utóbbi által »Története azon hétezer arany évi adónak, a melylyel a velenezei köztársaság a turini béke értelmében Magyarországnak tartozott« czímü értekezésében az Akadémiai Értesítő 1847-ik évfolyamában. 39*